Yorkshire pudingot majszolni a Salisbury katedrális átriumában egy dolog, mindezt Ken Follett társaságában egy másik. Az amerikai Starz csatorna jóvoltából, mely július végén kezdte vetíteni a tavaly Magyarországon ké - szült A katedrális című, 4O millió dolláros, nyolcórás minisorozatot.
A bemutató tette aktuálissá annak a szerzővel töltött április végi napnak a felidézését, amikor bejártuk a katedrálist, felmásztunk a toronyba, és a délutáni tea mellett arról beszélgettünk, hogy a történelem máig kiaknázatlan kincsesbánya. Ken Follett legújabb, a 20. századi történelemmel foglalkozó családregényének első kötete szeptemberben jelenik meg, 14 nyelven, így magyarul is. – Mi adta A katedrális ötletét? – Sétáltam valamelyik katedrális körül, és azon törtem a fejem, hogy kerül ide ez a monstrum. Hatalmas, gyönyörű, 800 éves. Vajon ki és miért akarta felépíteni? Mi váltotta ki az emberekből, hogy ekkora fába vágják a fejszéjüket? Ezt írtam meg A katedrálisban, hogy építészetileg, anyagilag, erkölcsileg, mennyi vért izzadtak érte, és ott csúcsosodik ki a dráma, amikor a katedrális elkészül. – Miután a könyv világsiker lett, nem törte a fejét, miért kell ez a regény a mai embereknek? – Gőzöm sincs. Eleve népszerű könyvet akartam írni. De álmomban sem gondoltam, hogy ily gyökeresen megváltoztatja az életemet és tévésorozatot csinálnak belőle. – Ön és Dan Brown mesterien lovagolják meg a középkori legendák konjunktúráját, mert sokak szerint a mai világvégehangulatban mindenki kapaszkodókat keres. – Igaz, a történelem bőséggel kínálja a kincseket, a rejtélyeket, a végső válaszokat és a vámpírokat, de A katedrális valami másról szól. Itt egy város fog össze, hogy együtt alkosson valamit, s a közös élmény során sorstársakká válnak. – Ez az a közösségi élmény, ami ma hiányzik. – Hacsak nincs meg hozzá a kellő helyzet. Minden társadalom összerázódik, ha egy ország háborúzik, vagy ha a nemzeti csapata eljut a világbajnokságra. Az én képzeletbeli katedrálisom pontosan ilyen mozgósító és egyesítő erő. Mindenki egyért, mert a miénk fontosabb, mint az enyém. Igaza van, ez ritka történelmi pillanat. – Főleg manapság, amikor egyre elszigeteltebben, magányosabban és önzőbben élünk. – Fogjuk rá, hogy ezért írtam meg ezt a regényt, vagy ez ellen. Hogy kizökkentsem a magányból az embereket, hátha egy közös ügy összesodorja és összetartja őket. – Írók mondják, sokszor 7-8 évbe is beletelik, mire összegyűjtik egy regény hátteréhez a szükséges dokumentációt. Ön egyedül végzi ezt a kutatást vagy segítséggel? – Van egy állandó munkatársam, aki évente 2-3 hétig csak nekem gereblyézi az anyagokat, szedi össze a könyveket, régi térképeket és hajtja fel az interjúalanyokat. Az interjúkat mindig én csinálom. Aztán átolvasom az egész paksamétát. A katedrális esetében a latin munkaszerződéseket és egyéb dokumentumokat – mert voltak! – lefordíttattam, és még a korabeli bibliákat is átböngésztem a munkaeszközök, ruhák, felszerelések pontosítása kedvéért, mert Bábel tornyát ugyanúgy ábrázolták a középkorban, mintha egy katedrális lett volna. – Dan Brown regényeiből film készült. Ön miért érte be a televízióval? – Mert Brown regényei filmre valók, az enyémek meg tévére. Csak egy regényemet filmesítették meg, a Tű a szénakazalbant. A Sasok szárnyán és a Kaland Afganisztánban csapnivalóan sikerült, mert a producerek első lelkesedése hamar kifújt és már annak is örültek, hogy elsózták tévéfilmnek. Az író nem szólhat bele, hogy facsarják ki a könyvét és melyik szerepre kit szerződtetnek. Ezért ugrottam most, mikor Ridley Scott lecsapott A katedrálisra, mert tudtam, hogy végre jó producer kezében leszek. – A következő regényével a középkorról átváltott az orosz forradalomban játszódó családregényre? – Szívesen folytattam volna a középkorral, amiről az utolsó könyvem, az Idők végeztéig szólt, de a műfaj nagyon időigényes. Három-négy év, mire megírom. Viszont hasonló nagy lélegzetű regényt akartam írni, így lyukadtam ki egy családregénynél, mely áthúzódik a huszadik századon. Három könyvben öt családról szól, egy orosz, egy német, két angol és egy amerikai. Azért kezdődik a nagy orosz forradalommal, mert ez volt a huszadik századik első nagy mérföldköve, és az egész világra kihatott. Az orosz forradalom gyökeresen megváltoztatta az európai közgondolkodást. – És elmegy odáig, hogyan változott meg az „orosz rém” megítélése Európában az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években? – Két regénnyel már kész vagyok, a harmadik szól majd a hidegháborúról. Filozófiailag az izgat, miért tartott olyan sokáig megfejteniük az európaiaknak, hogy miről is szólt a nagy orosz forradalom. – Mitől lesz bestseller egy regény? – Attól, hogy mennyire tudja érzelmileg megfogni az olvasót. Ha sikerül, akkor az olvasó nyakig belemerül, hogy ki-miért-mitől aggódik, izgul, ugrik, öl, hal vagy szeret. De ha ez nincs, akkor a kutyának se kell!
KEN FOLLETT
1949. június 5-én született Cardiffban. Egyetemi tanulmányait követően újságíróként dolgozott, a London Evening News munkatársaként írta első könyvét. A hírnevet 11., az 1978-ban megjelent Tű a szénakazalban című műve és a belőle készült film hozta meg számára. Eddig világszerte körülbelül 100 millió példányt adtak el a könyveiből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!