Azt gondolhatnánk, kevés gyorsabban avuló műfaj van a politikai karikatúránál, de a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria páros kiállítása, amely a 19. század politikai karikatúra egy nemzetközi és egy hazai mesterének művészetét mutatja be, maradéktalanul meggyőzi a látogatókat arról, hogy az igazán jó gúnyrajz keveset veszít frissességéből, humorosságából, és időnként új értelmet nyerve még az aktualitása is megmarad.
A rendszerváltás után hazánkban hirtelen fellendülő, majd mára sajnos kissé megint háttérbe szoruló rajzos illusztrációk szereplőinek jó része hamar kikopott az emlékezetünkből. A ’90-es évek hazai karikaturistáinak kedvenc alakja, a cseresznye-exportkirály Torgyán doktor talán még a fiatalabbak számára is mond valamit, ahhoz azonban, hogy a minden kormánnyal kiegyezni kész egykori szakszervezeti elnököt, Nagy Sándort, vagy az MDF szakadásának idején a rajzokon sűrűn megjelenő Szabó Ivánt felismerjük, már komoly emlékezőtehetség kell, még egy szorgos napilapolvasótól is. Az Orbán Viktor mellett felbukkanó, pénztől félig süllyedő Ezüsthajó feliratú ladik, vagy a Medgyessy Péter fején landoló Horn-korona a félmúlt olyan eseményeit idézik fel, melyek poénját hosszas magyarázat nélkül nem értené egy mai tinédzser. Talán ezért is tűnik rizikósnak a nemrégen nyílt két kiállítás, amely 19. századi karikaturisták műveit sorakoztatja fel, de garantáltan jól szórakozhatnak a képi humorra fogékonyak.
A Szépművészeti Múzeumban a francia karikatúra megújítójának, Honoré Daumier-nek a kiállítása tekinthető meg. A sokoldalú művész nemcsak korának legismertebb társadalmi alakjait, művészeit (például jó barátját, Victor Hugót) állította pellengérre, de a francia hétköznapokat, a francia jellemet is találóan tudta bemutatni egy-egy rajz segítségével. Alakjainak megformáltsága, és karikatúráinak részletgazdagsága bámulatos, nem véletlenül mondta róla Baudelaire, hogy nem csupán egy karikaturista, hanem egy igazi modern művész. Igaz, csak az utókor volt ilyen kegyes vele, hiszen az idős korára megvakuló Daumier-t egy barátja mentette meg az éhezéstől, és az igazi elismerés már későn jött a számára. Ebben a tekintetben hasonló az életpályája, mint a 19. század utolsó évtizedeiben alkotó magyar karikaturistáé, Faragó Józsefé, akit a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása mutat be.
A tragikus sorsú művészt méltán nevezhetjük a műfaj hazai megújítójának, aki már nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy alakjai könnyen felismerhetők legyenek. A Tisza Kálmánról, vagy éppen Apponyi Albertről készített rajzai alapján is megállapítható, hogy nagyon jól látta meg, és találóan ábrázolta karikírozott alanyainak külső és belső tulajdonságait. A fiatalon elhunyt Faragó festőművészi ambí cióit ugyan nem tudta kiteljesíteni, de igazán unikális festménykarikatúrái kárpótolják az utókort, hiszen a Szinyei Merse Pál, Csók István, vagy Ferenczy Károly híres képein élcelődő rajzok biztosan maradandó élményt jelentenek.
Az elsősorban a Borsszem Jankó hasábjaira készített politikai karikatúráit elnézve megállapíthatjuk, hogy az eltelt száz év alatt ugyan sok minden változott hazánkban is, de sajnos a Faragó által pellengérre állított politika csak igen keveset. Ezért az alternatív történelemleckéért érdemes ellátogatni mindkét kiállításra, mert így ha a jelenen nem is, a múlton legalább mosolyoghatunk.
(Mindkét kiállítás 2013. március 3-ig látogatható.)
Ingerlő rajzok
A politikai karikatúra veszélyes fegyver, olyannyira, hogy Daumier-t a Lajos Fülöpről készített gúnyrajzai miatt 1833- ban be is börtönözték – az ilyen ítéletek nem voltak példa nélküliek. A fotózás fejlődésével sokan a műfaj halálát jósolták, és a korábban a szerkesztőségek egyik legfontosabb munkatársának számító karikaturisták lassan háttérbe szorultak. Attól azonban, hogy a karikatúra eltűnjön a nyomtatott sajtóból, még ma is messze vagyunk, sőt az utóbbi évek botrányai újra a szakmára irányították a figyelmet. A Mohamed prófétát terroristaként ábrázoló dán Jylland-Posten újság 2006-ban óriási felháborodást váltott ki az arab világban, a lap szerkesztősége, sőt Dánia is komoly terrorfenyegetések célpontja lett. A karikatúra hatására kirobbant zavargásokban félszázan vesztették életüket. 2010- ben nem sokkal a foci-vb előtt egy dél-afrikai magazin közölt karikatúrát Mohamedről. A rajzon groteszk módon a próféta Freudnak arról panaszkodik, hogy csak az ő híveinek nincs humorérzéke. Hát, tényleg nem volt: a vb szervezőbizottsága még többet fordíthatott a biztonsági felkészülésre a fenyegetések miatt. A francia Charlie Hebdo szatirikus lap többször is bajba került Mohamed-karikatúrák miatt, egy éve Molotov-koktéllal gyújtották fel az újság szerkesztőségét, idén pedig újabb fenyegetéseket kaptak, amire válaszul francia nagykövetségeket zártak be arab országokban. Barack Obamának még a 2008-as választások előtt gyűlt meg a baja a karikatúrákkal. A New Yorker című magazin címoldalon közölt egy rajzot, amely Obamát arab ruhában, feleségét, Michelle-t pedig terroristaként ábrázolta az ovális irodában, akik egy kandallóban égő amerikai zászlóval a háttérben összekoccintják az öklüket. A magazin ugyan az Obamát ellenzők abnormális gondolkodását akarta kigúnyolni, de végül az akkor még csak jelölt, későbbi elnököt is magukra haragították.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!