Összezárva Friderikusszal, TV2 vasárnaponként
Friderikusz Sándor épp olyan profin képes magából bohócot csinálni, ahogy közéleti műsorait vezeti. Mindig tisztában van az aktuális műsortrendekkel is, talán ezért vállalta, hogy egy bekamerázott lakásdíszletben tölt egy-egy napot alkalmi beszélgető- és hálótársával – elsőként Gesztesi Károllyal –, felidézve Az én mozim bensőséges beszélgetéseit, valóságshow-sra modernizált kukkolókörnyezetben.
Bár próbálták egy magánbeszélgetés látszatát kelteni, nem sikerült túl természetesen viselkedniük a fertelmesen steril, de kellő ízléstelenséggel berendezett térben. Nehéz is elfeledkezni arról, hogy „szerepelni” jöttek ide. Másrészt néha már mi pirulhattunk, hogy biztosan a nézőkre tartozik-e, ahogy Friderikusz reggel újsággal a kezében kisasszézik a vécéből, Gesztesi meg pityókásan, majdnem sírva adja elő A kis gyufaárus lányt esti meseként. Egyszerre kínos, zavarba ejtő és komikusan groteszk pillanatok ezek – már visítva röhögtünk, mikor előkerült a horkolásgátló gép, és majdnem az orrán szívta ki a kismalacként szörcsögő műsorvezető agyát.
Ha kíváncsi az emberre, akivel beszélget, nagyon jókat is kérdez, bár néha magának tartogatja a labda lecsapásának jogát. Például, mikor Gesztesinek bepárásodott a szeme a kérdésre, hogy „nincs neked egy igaz barátod sem?”, majd azt felelte „Claudiával megvolt”, mire Friderikusz vigyorogva beszólt, hogy „minden út Claudiába vezet!”, belerondítva az őszinte drámai pillanatba. Talán a folyékony gátlásoldás is segített, hogy a mindig kedélyesnek tűnő, de a válaszai alapján morózus, keserű és bizalmatlan Gesztesi annyira megnyílt neki, hogy még azt is elárulta, nem ő a legkisebb gyerekének az apja.
A legőszintébb jelenet mégis az volt, ahogy magányosan, szomorkásan téblábolt a szobában, miközben Friderikusz már vígan hortyogott – gégecső nélkül – a libafoszöld kanapén.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!