Királynő Az ajtó mögött

 

– Az egyik oka bizonyára az, hogy tavaly januárban a The Debt forgatásán jól érezte magát Budapesten.

– Izraelben kezdtük a filmet, onnan mentünk át Pestre, ahol egy korábbi filmem kapcsán már dolgoztam. És a sors ajándéka, hogy az alatt a pár nap alatt összefutottam kedves barátommal, Koltai Lajossal, akit egy másik filmemből ismertem és ő említette, hogy Szabó István Az ajtó megfilmesítésére készül, így kerültem kapcsolatba Szabóval, elolvastam a könyvet, és elvállaltam. Nagyon szívesen jövök vissza Magyarországra, mert tényleg jók a tapasztalataim. A magyar filmesek hihetetlenül színvonalasak, ami nem csoda, mert hatalmas kulturális tradíció van mögöttük, és csak a legjobbakat mondhatom a stábról. A rendezőasszisztenstől a sofőrig mindenki udvarias, kedves, tudja, érti és teszi a dolgát. A helyszínekről pedig már nem is érdemes beszélni. Budapest csodálatos város.

– Két női főszerep van Az ajtóban. Melyiket játssza?

– Emerencet, a házvezetőnőt.

– Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna, mint Szabó István, akit a szakmában úgy emlegetnek, mint George Cukor méltó utódját, mert ért a nők nyelvén.

– Tudom, hogy nagy fába vágom a fejszémet, mert Szabó Magda a magyar irodalom ikonja, Az ajtó pedig európai klasszikus, és Emerenc nagyon komplex személyiség, akit aprólékosan próbálok megfejteni és felépíteni. Most még csak kívülről: hogy nézzen ki, milyenek legyenek a jelmezei, aztán majd belülről. Most az tölti ki a napjaimat, hogy ezen gondolkodom. Úgy tudom, István jövőre szeretné bemutatni a filmet, és addig nem volna illendő, ha többet mondanék róla, ezért ha kérhetem, beszéljünk inkább a másik filmemről, a The Debtről, amit szintén Pesten forgattam, s remélem, hamarosan láthatja a magyar közönség is.

– A The Debt – Az adósság – egy izraeli film újrafeldolgozása. Három Moszad-ügynökről szól, akik fiatalon megölik a birkenaui hóhérnak nevezett náci orvost, akiről évtizedekkel később elterjed a hír, hogy él. Azt a feladatot kapják, hogy ellenőrizzék az állítást.

– A The Debt thriller a javából, nem kis részben hála John Maddennek (aki a Szerelmes Shakespeare-t is rendezte – a szerk.), mert már a forgatás alatt kockáról kockára tudta, hogy fogja vágni, s ezzel rettentően megkönnyítette a dolgunkat. A nő, akit játszom, itt is komplex figura, gyötri a lelkiismerete, de pont ez a gyönyörű a mi szakmánkban, hogy ma A vihar, tegnap A királynő, holnap Szabó Magda Emerence és holnapután egy kávés néni a hatvanas évekből Brightonban. A színész sose unja meg.

– A The Debt nem annyira a megtorlásról és a lelkiismeret-furdalásról szól, mint inkább arról, hogy az igazságtól megkönnyebbül az ember. Kíváncsi lennék, ezt mennyire osztja.

– Az öncsalás az ember egyik alapvető tulajdonsága, életünk egyik legnagyobb csapdája. Semmit nem csinálunk ilyen mesterfokon. Ámítjuk magunkat egész életünkben, ki jobban, ki kevésbé. Legjobban saját magunkról tudunk hazudni saját magunknak, mert az igazság legtöbbször bevallhatatlan.

– Ha ilyen jól látja, ön nyilván kivétel.

– Dehogyis! Én is hazudok magamnak. Nem nagyokat, de hogy sokszor ködösítek, az biztos. Közben persze az ellenkezőjével ámítom magam, mert tudom magamról, hogy képtelen vagyok hazudni. Minden jó színész pazar hazug, de sajnos nekem ez nem megy. Csak apró csúsztatásokig merészkedem.

– Kevés színésznő mondhatja, hogy jóval elmúlt ötven, amikor ünnepelt filmsztár lett. Mivel magyarázza, hogy ilyen későn ébredt Helen Mirrenre Hollywood?

– Nem biztos, hogy egyformán látjuk ezt, ugyanis változnak az idők, az igények, a szakmai körülmények, a közönség ízlése, és ami harminc éve elképzelhetetlen volt, az ma megtörténhet. Meryl Streeppel az élen legalább egy tucat majdnem korombeli kolleganőt említhetnék, aki folyamatosan dolgozik és kimondottan jó szerepeket kap. 10-15 éve joggal sírtunk, hogy nincsenek női filmek, nincsenek jó női szerepek. Én akkor is azt mondtam, sírásra semmi ok, és most is azt mondom. Nem azon kell sírni, hogy nincs elég jó női film vagy női főszerep, hanem azon, ami körülöttünk és velünk történik. Amíg a nők nem jutnak elég fontos szerephez az életben, addig nincs mit tükrözzön a művészet. De hál’ istennek egyre több nő kerül politikai és gazdasági vezető pozícióba, lásd Angela Merkel. Ennek köszönhető, hogy az egyik legutóbbi filmemben én játszottam egy világlap főszerkesztőjét, amit 10-15 éve biztos férfire osztottak volna.

– Meg kell jegyezzem, méltósággal öregszik.

– Ebből a méltóságot nem értem.

– Vállalja a ráncait.

– Ja, hogy nem fekszem kés alá? Ezt jelenti a méltóság?

– A szeméből egy fiatal nő sugárzik.

– Nem vagyok fiatal. Öreg vagyok. És nem fiatalodom, hanem öregszem. Ilyen az élet.

– Nem látszik.

– De, látszik. Én látom. Ki kell ábrándítsam, tényleg látom. Öregnek látszom. De nem baj. Az ember fogadja el azt, aki, és próbáljon meg a korának megfelelően jól kinézni. Szeretnék 20 évvel fiatalabbnak látszani, de nem megy, és ha beledöglöm, akkor se fog menni, mert ez már csak ilyen. Megöregszünk, már aki, és meghalunk. Ilyen az élet.

Torontó, 2010. október

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!