Még érződik a festékszag az idén 155 millió forinttal kistafírozott Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, ahol a héten nyílt meg az első kiállítás, Vetített képek címmel.
A belépő 100 forint, a világhírű fotós, Robert Capa születése 100. évfordulójának tiszteletére – igaz, az évforduló október 21-re esett, de „technikai okok”-ra hivatkozva mindeddig későbbre tolták az indulást.
Zúgnak a projektorok, képkeretek helyett vetítővásznak feszülnek a falakon. A 34 alkotó kiállítási darabjait zsűri választotta ki az összesen ezer pályaműből és a fotók nem a hagyományos, hanem valamilyen vetítési technika által jelennek meg. Csütörtök délután rajtam kívül egy hölgy nézelődik csak, mégsem érzem egyedül magam, sok a „beszédes” installáció, erőteljes a kisfilmek hangereje is.
Eklektikus az elrendezés, sajtó és művészi képek keverednek. Van fotó például az Élet menetéről, slide show a srebrenicai vérengzésről, digitális fotográfia Szíriáról. Képsorozat az iszapkatasztrófáról, egy leszbikus tanárnőről, egy nőgyógyászról, aki évtizedek óta versenyszerűen birkózik… De láthatunk felvételeket NATO-hadgyakorlatról is. A milicista halála című Capa-kép pedig láthatóan sokakat megihletett – jól és rosszabbul sikerült parafrázisok formájában.
Külön helyiségben találom a „tényleges” Capa-szálat: Walton Eszter digitális gépével ugyanolyan szögből és fókusztávolsággal örökítette meg azokat a magyarországi helyszíneket, amelyeken 1948-ban Capa kattintgatott.
Féner Tamás fotográfus, a zsűri egyik tagja azt mondta, örül, hogy Capa még nála is rosszabb tanuló volt a Madách gimnáziumban. Én is odajártam néhány évtizeddel később, így lehetnék akár elfogult is. Nem vagyok.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
