Klimax dalba öntve

Hiánypótló, tabudöntögető – álltja a színház. Igaz. A klimaxról még nemigen írtak darabot, pláne musicalt. Nem csoda, ha Jeanie Linders 2001-es darabja meghódította már a világot, Mexikótól Dél-Afrikáig. Nálunk Tallós Rita és a Játékszín vállalta be színrevitelét. Négy nagyszerű dívát győztek meg hozzá: Hernádi Juditot, Szulák Andreát, Tóth Enikőt és Náray Erikát.

Az üzletasszony, a celeb, a korosodó hippi és az egyszerű háziasszony shoppingolás közben ismerkedik össze, s bár különbözőek, egy platformra rántja őket koruk, a változó. És itt tényleg nincs tabu: a nyolcvanas évek világslágereivel vallanak hüvelyszárazságról, inkontinenciáról, izzadásról, maszturbálásról. Mégsem érezzük kínosnak, mert olyan humorral és öniróniával teszik mindezt, hogy elfelejtünk feszengeni. Bach Szilvia Lombos Mártonnal közösen jegyzett dalszövegei fenomenálisak. Amiket a négy színésznő, valamint az ő ráncaik, feleslegeik (mellesleg mind a négyen elképesztően jól néznek ki) hitelesít igazán.

Komolyabb problémafelvetésre, mélylélektani gondolatokra azért ne számítsunk, a musical megmarad a biztos talajon: a klisék és sztereotípiák körében és a fizikai való problémáinál. Újat nemigen mond a témában. Csak pillanatokra és leginkább a színen levő színésznők, főként Hernádi Judit és Szulák Andrea egy-egy drámai szólójával emelődik el. Persze hálásabb a bizonyos kor fölött mindenki által jól ismert tünetekbe kapaszkodni, mint egy esetleg megosztó vagy felkavaró gondolatot felvillantani. De hát a cél itt nem is a megosztás és felkavarás, épp ellenkezőleg: közösséget teremteni a sorstársakkal, és megbékélni. Jelen esetben a korral.

A Menopauza azt az egyszerű, felszabadító érzést adja: nem vagy egyedül. És, ha képes vagy iróniával szemlélni változásaid, máris könnyedebben tudod elviselni azokat. Sőt akár még boldog is lehetsz, még ha nem is vagy már a vágy legfőbb tárgya. Az est tökéletesen betölti funkcióját s eléri célját. Receptre írnám fel az előadást. Mondjuk épp az antidepresszánshegyek helyett. Mi nők mindenesetre hálásak lehetünk valahány alkotónak. Ha már az idő velünk a legkevésbé sem az.

A Volt egyszer egy vadnyugat ismert zenéjével kezdődik az előadás, és tényleg párharc ez, amiben a nő és az idő állnak egymással szemben, vagy még inkább a nő és az időnek alárendelt test. A négy díva merész kis szűk minijével zárul a show – nem érdekli őket már a kor béklyója, egyszerűen élvezik az életet. Bizonyítják, ösztrogén nélkül is remekül tombolnak még a hormonok. A Nő él és virul. Kiütéses győzelem. Jó lenne hinni nekik.

FOTÓ: JUHÁSZ G. TAMÁS

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!