Prostik, alkoholisták, bűnözők, nyomorékok – hol lennének jobb helyen, mint a cirkuszban? A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében ismét, sokadszorra is hazánkba látogatott a The Tiger Lillies.
A zenekar frontembere, a csodálatos, falzett hangjával bármikor elvarázsolni képes Martyn Jacques harmonikájával, festett arcával újfent megidézte azt a semmihez sem hasonlítható életérzést, amelyben a halál, a fájdalom és az életöröm fonódik össze. Társai, a basszusgitártól fűrészig bármiből hangokat előcsalogató Adrian Stout és a zenekarhoz csak nemrég csatlakozott dobos, Mike Pickering pedig két oldalról támogatta a könnyfakasztó, máskor a végletekig teátrális előadásban, amelyben a cirkuszi díszlet még inkább felerősítette az időtlenség érzetét.
A Tiger Lillies egyik legnagyobb erénye, hogy bármikor képes mosolyt csalni az ember arcára, még akkor is, amikor a lélek legborzalmasabb mélységeit tárja elénk. Dickens kora jár haláltáncot a mai London alvilágának gonosztevőivel, rosszcsont gyerekek bűnhődnek kegyetlenül, nemi betegségek tárháza vonult fel egyetlen férfi testén.
S mindeközben a Tiger Lillies játszi könnyedséggel zenél. A nyomor vásári forgataga egy kétórás, egy szünettel könnyített előadásban jelent meg: slágerparádé volt levágott ujjaktól a mértéktelen ginfogyasztáson át a bántalmazott szerelmes daláig. A Tiger Lillies szerencsére óriási kedvvel jön hozzánk koncertezni. De nem árt velük vigyázni, mert aki egyszer látta a zenekart, vagy meggyűlöli őket, vagy végzetes rajongásba fog (vérmérséklettől függően).
(The Tiger Lillies, CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál, október 8.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!