Szczepan Twardoch: Morfium
Konstanty Willemann Varsó legnagyobb görénye. És a legelbűvölőbb is.
Anyja vagyonából fényűzően él, mulatóból ki, mulatóból be, prostikkal csalja – az ő kifejezésével élve – „higiénikus-eugenikus” feleségét, és a morfium rabja. Az aranyéletnek aztán vége szakad, mikor a németek lerohanják Lengyelországot. A pillanatokban mérhető tiszti karrierje után visszatér a „megerőszakolt Varsóba”, és ott folytatná, ahol abbahagyta. De bölcs felesége közbenjárásával a lengyel ellenállás titkos szervezete felkéri, legyen a felderítője. Ha azt várjuk, hogy ez egy csapásra megváltoztatja a könyékig mocsokban turkáló Konstantyt, akkor tévedünk. Nincs itt se pátosz, se hősiesség. Csak egy férfi, aki menti a menthetőt, és Budapestre utazik, hogy teljesítse a küldetését. Hogy egy ennyire visszataszító főhős és visszás korszak története mégis miért ilyen lebilincselő olvasmány, az Szczepan Twardoch bravúros stílusán múlik. Az elbeszélő személye és száma aszerint alakul, hogy Konstanty a delírium vagy az elvonási tünetek melyik lépcsőjén áll, és a szövegből az is kiérződik, mikor végleg kitisztul. A siker kulcsa az az őszinteség, amellyel egy rongy emberről és egy szörnyű időszakról mesél a szerző, pontosan érzékelve, hogy a világmegmentő és mindig kínosan jól fésült II. világháborús hősök kora lejárt. A Morfiumnak az is nagy erénye, hogy a világégésnek nem a jól ismert helyszíneit – a frontot vagy a lágert – mutatja be, mégis tapintható a pusztulás. A magyar olvasók számára pedig különösen kedves lehet, hogy Konstanty utazásán látszik a helyismeret, olyan nüánszok is szerepelnek a leírásban, hogy Csobádon keresztül vezet az út Miskolcra.
Az pedig külön keserédes pontot ér, hogy az 1939-ben a lerombolt Varsó fénylő ellenpontja Budapest, ahol még a megszokott mederben folyik az élet.
(Szczepan Twardoch: Morfium - Ford. Körner Gábor, Typotex, 2015. 608 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!