Szeretjük a könyvtárat. Ott általában minden érdekes könyv megtalálható, csak be kell érte ugrani. Ami jó megoldás a kispénzű olvasni vágyónak, viszont előfordulhat, hogy a keresett példányt épp az ember orra elől viszik el. És nem hozzák vissza hetekig, hónapokig.
A másik, szintén bosszantó dolog, ha „Még nem érkezett meg"-gel fogad a könyvtáros kisasszony. Bizony, ez gyakran megesik, hiszen kell egy kis idő, amíg a toplisták éléről a könyvtárakba is beszivárognak a bestsellerek. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen könyvek megszerzéséért általában kilométer hosszú várólistára kell feliratkozni.
Hasonló problémák kiküszöbölésére tökéletesen alkalmas az Első Könyvsiker Kölcsönző, ahol a legújabb, legolvasottabb szerzők művei állnak a polcokon, ráadásul nem is egy, hanem több példányban. Ott jártunkkor a pici üzletben legalább négyen köröztek, köztük egy néni bevásárlókocsit húzott maga után. Ezzel egy előítélet már le is dőlt. Könyvkölcsönző a budapesti WestEndben? Biztos, hogy csak fiatalok látogatják! Nos, biztos, hogy nem, sőt, bátran mondhatom, házaspárok, nyugdíjasok, egyetemisták kerülgették egymást, és szemezgettek a kínálatból, ami valóban a legújabb trendeket követi. Sok női irodalom, limonádé, rengeteg krimi és vámpíros történet (a fiatalok kedvencei), a klasszikusok közül néhány új kiadás. Marketing- és gasztrokönyv is akad, de az eladó szerint nem nagyon viszik őket. Persze a gyerekkönyvek is képviseltetik magukat – igaz, azokat meg nem nagyon viszik vissza. Hogyan? Nem hozzák vissza? – kérdezem, mire kiderül, hogy a könyveket meg is lehet tartani. Megvesszük a kiválasztott olvasnivalót 17 százalékos kedvezménnyel, hazavisszük, elolvassuk. Utána pedig jön a döntés. Tetszett annyira, hogy megtartsuk? Mert ha igen, feltesszük a polcra, és kész. Ha pedig nem, szépen visszasétálunk vele a boltba, és visszakapjuk az árát. No, nem a teljeset, egy-egy kölcsönzés 500 forintba kerül. Még egyszer körbesétálok a boltban, leveszek pár kötetet, látszik rajtuk, hogy néhányan már átlapozták őket. Lekávézva viszont egyikünk sincs. „A sérült könyveket szokták visszahozni” – tudom meg, mint ahogy azt is, Coelho például nagy kedvenc. Elmenőben még megkérdezem, hogy sokan járnak-e vissza. Kiderül, hogy rengetegen. És hozzák-viszik a könyveket, beszélgetnek, mesélnek magukról. Ez ugyanis nem egy hatalmas és lélektelen könyvpiac, hanem egy személyes hangú kuckó, ahová akkor is jó bemenni és körülnézni, ha éppen nem akarunk hazavinni semmit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
