A kisfiú minden éjjel ott aludt a szülei sírjánál – valahol Szíriában. Ott, ahonnan Ahmed Párizsba indult, hogy végül egy ringatózó hajó acélfalú szobájában egy szőnyegporolótraverzre hasonlító állványról lógjon mezítelenül. Mert Ahmeddel együtt a kisfiú fájdalma beszökött Franciaországba: a férfi egy szerkesztőség munkatársait tizedelte meg, majd menekülése közben egy pékségben lőtt agyon egy nőt – akit előzőleg gondosan kisegített húgytócsájából.
Kolozsi László könyvét nem tarthatjuk el magunktól, nem hírfogyasztót egzotikus borzongással eltöltő „valahol, valamikor” terrorról ír, hanem arról, amelyik épp most „állítaná falhoz” Európát. És nem, nem csak a Nyugatot. Mert Magyarországnak is megvan a saját terrorja, noha a mindenkori hatalom az elhallgatás újabb és újabb rétegeit hordta rá. Egy repülő startolt el 1975 szeptemberének utolsó napján Ferihegyről, de soha nem landolt Bejrútban. Ugyanis a Földközi-tengerbe csapódott. Hogy miért, annak oka hivatalosan ismeretlen, de az informális fáma arab csoportokról, fegyverszállítmányról, Izraelről szól – és Szíriáról.
A kapocs a „nemzetközi terrorizmus” és a magyar menekülthelyzet között a titokzatosan odaveszett repülő. Az eredő pedig egy napló, amit a Don-kanyart megjárt nagypapa írt, és aminek „belbecsét” az ügyvédként dolgozó unoka próbálja felfejteni. Pechjére, mert egy elveszett rokon töltőzsinórral fojtogatja. És közben felbukkan egy halálos vírus is, de a végén minden jó lesz, mert a kommandósok mindenkit lekaratéznak, és a főhős meg a babája tojással dobálja meg a sast a randa emlékművön (ami valami olyasmi, mint amilyen a Szabadság téren ácsorog).
Precíz lenyomata ez a regény összeesküvés-elméletekből szőtt mindennapjainknak, a szerző nem finomkodik, brutális mondatokkal és képekkel veri bele a valóságot az olvasóba.
(Kolozsi László: A bejrúti járat, Athenaeum, 2016, 424 oldal)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!