„Á, én ma nem veszek semmit” – legyint egy úr, partnere viszont csak megvonja a vállát, és a katalógusba mélyed. Így legalább kisebb a konkurencia – gondolhatja.
Főként a férfiak uralják a termet, elvétve foglal helyet egy-egy nő a székeken. A kezdés előtt izgatott morajlás, mindenki a katalógust böngészi. Többeknél hosszú, kézzel írt listát látunk, ők alaposan felkészültek az árverésre.
Több mint 500 tételes a lista, amelyben olyan hihetetlen ritkaságok szerepelnek, mint például a Nyugat első száma, Széchenyi István Hitelének első kiadású példánya, vagy egy 1618-as lőcsei kiadású, latin és német nyelvű, evangélikus elmélkedéseket tartalmazó könyv, amelyből mindössze két teljes és négy csonka példány ismert világszerte. Ez utóbbi kikiáltási ára 120 ezer forint, nem csoda, hogy sokan beszélgetnek is róla. Úgy tűnik, a teremben mindenki ismer mindenkit, bár vannak, akik magukba fordulva ülnek egy sarokban, és csak apró biccentéssel üdvözlik az ajtón belépőket, mások viszont nagy hangon beszélgetnek legutóbbi szerzeményeikről.
Az árverés előtt Blastik Juditot, a Nyugat Antikvárium vezetőjét faggattuk arról, mit és miért érdemes venni egy aukción. „Ez folyamatosan változik. Néhány éve még a szakácskönyvek, a gasztronómiai témájú kiadványok voltak a legkelendőbbek.
Most az aprónyomtatványokon van a sor, azokat keresik sokan” – felelte a kérdésre. A könyvek két úton kerülhetnek egy árverés katalógusába. Vagy a tulajdonos próbálja meg eladni őket, vagy az antikvárium készletéből kerülnek ki. Pénteken két nagyobb tematikus blokkba rendeződtek a tételek: a 125 éve született és 45 éve elhunyt Kassák Lajosnak 35 műve szerepelt, míg Lévai Jenő Raoul Wallenberg regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűnésének titka című kötetét a 100 éve született zsidómentő svéd diplomata emlékére kínálták eladásra – a kötethez tartozott még két eredeti Schutz-Pass (védlevél) két zsidó gyermek részére, a svéd követ és Wallenberg eredeti aláírásával 1944 szeptemberéből – ez tette tragikus ritkasággá ezt a tételt. Hogy melyik könyv mennyibe kerül, annak nagyon sok feltétele van. Egyrészt függ a piac igényeitől. És természetesen attól is, hogy milyen állapotban van, és hogy mennyire ritka egy-egy kötet. Az árveréseken sokan személyesen, mások csak megbízottak révén vesznek részt, akik licitálnak helyettük. Megint mások telefonon keresztül próbálnak ráígérni az aktuális tétre.
Az aukció végül – legalábbis laikus szemmel – egyáltalán nem hozta a papírformát. Nem kelt el például a legdrágább tétel, de más meglepetések is akadtak. Ki gondolta volna például, hogy Clark Gable amerikai filmszínész reklám levelezőlap-fotójának ára 2000 forintról 15 ezerre emelkedik? Még a sorok közt is meglepett moraj futott végig. Egy kicsit később hátborzongató feszültségben, hatalmas harc során szerezte meg valaki Raoul Wallenberg életrajzát – 750 ezer forintért! A licitálás kezdetén még csak néhányan figyeltek az egyre emelkedő összegre – a kikiáltási ár egyébként 25 ezer forint volt – majd ahogy hirtelen átlépték a 100, majd a 200, aztán az 500 ezer forintot a versengők, elképedt kiáltások, biztató szavak hallatszottak a terem minden részéből. Olyan volt az egész, mint egy vadnyugati párbaj, amelynek a végén a közönség tapssal köszöntötte az elégedett mosolyát elrejteni nem képes győztest.
Végül az is kiderült: lehet, hogy a szakácskönyvek már kevésbé divatosak, mint néhány évvel ezelőtt, de rajongóik még mindig akadnak. Az összes ilyen témájú kötet ugyanis egy személyhez került, aki kíméletlen céltudatossággal állta a licitek záporozó sorát, egyszer sem remegett meg a keze. Az aukció talán egyik legszebb tétele egy kézzel írt, 19. század elején keletkezett cukrászkönyv volt, amelyhez egy komplett fém cukrász díszítőkészlet is tartozott. Bár a kikiáltási ára „csupán” 30 ezer forint volt, a rendíthetetlen úr végül 170 ezer forintos leütési árért (plusz a 15 százalék árverési költség) mondhatta magáénak.
A könyvaukció valóban kellemes péntek esti elfoglaltság. Drámából, érzelmekből, feszültségből nem volt hiány. Sokan boldogan, mások csalódottabb arckifejezéssel masíroztak ki az ajtón. Blastik Judit búcsúzáskor még megkérdezte, hogy tetszett az aukció. „Ugye, milyen izgalmas volt? Ez a szép az egészben. Soha sem lehet előre tudni, hogy mi fog történni” – mondta lelkesen, majd a vevők felé fordult, miközben mi csendesen (és üres kézzel) távoztunk a teremből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
