Rakovszky Zsuzsa ismét női regényt írt, ami munkásságát tekintve talán nem lenne meglepő, a téma azonban, amelyet feldolgoz, túlmutat az „egyszerű” nőiség problematikáján. A regény ugyanis nem Saroltáról, hanem Sándorról szól, vagyis inkább kettejükről, egy testben.
Vay Sándor élete (valós élet, valós szereplő, valós események) már régóta várta a szépirodalmi feldolgozást, bár elemző tanulmányok, cikkek korábban is jelentek meg róla. A transzszexualitás még napjainkban sem könnyen feldolgozható téma, a történet azonban az előző század fordulóján játszódik, amikor is Vay Sándor börtönbe kerül, ahol nem csak egy piti kis csalással, de az életét beterítő hazugsággal is szembesülnie kell. Rakovszky ügyel arra, hogy semmiképp se érezzük túl szánandónak hősét, aki álltatja az őt körülvevő világot, nemi vágyait a börtönben sem tudja visszafogni, és bár megpróbál férfiként viselkedni, női oldala újra és újra megmutatkozik.
A műfajok közti átmenet, naplóbejegyzések, versek, jegyzőkönyvek különböző stílusainak keveréke érdekes hangulatot kölcsönöz a műnek. Amikor már túl közel kerülhetne az olvasó a hőshöz, amikor éppen csak egy hajszál választja el attól, hogy elege legyen a sok sirámból, kijózanító hatással csap le rá az orvosi vizsgálatot tényszerűen leíró kórtörténet. A nyelv behódol a szövegnek, az ódivatú, stilizáltan korabeli passzusok, kifejezések, versek tökéletes miliőt képesek teremteni még akkor is, ha időnként akadályba ütköznek. Márpedig a téma vonzza magával a nyelvi akadályokat, hiszen a 19. század alkonyán még szavak sem voltak arra a problémára, amellyel mind Sándornak, mind feleségeinek, családjának és börtönőreinek szembesülniük kellett.
Rakovszky Zsuzsa, VS
Budapest, Magvető, 2011. 400 oldal
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
