Különleges, mondhatni döbbenetes kiállításon jártunk, amely a mobiltelefonok „evolúcióját” mutatja be. Ami az Öntödei Múzeumban megtekinthető Mobilmementók című tárlatban igazán megrázó volt, az az, hogy egy alig 20 éves történet került az üveglapok mögé, történelmi produktum lett abból, amire eddig kizárólag mindennapi használati eszközként tekintettünk.
Három fiatal gyűjtő, Csernák Márton, Novák László és Szepesi György, illetve a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakmai anyaga és gyűjteménye, összesen 250 készülék mutatja be a mobiltelefonálás legfontosabb állomásait.
Persze nem lehet csodálkozni: a technika fejlődésének köszönhetően ez a 20 év olyan dinamikus változást hozott az életünkbe, amely talán mára valóban megér egy kiállítást.
Kezdetben hatalmas szónak számított – és a mérete sem volt kicsi. Csak a kiváltságosoknak volt, ők pedig előszeretettel mutogatták. Akkoriban könnyen rásütötték a „bunkofon” elnevezést, hiszen az emberek többségét felháborította az utca közepén vagy éppen a buszon egymagában üvöltöző üzletember kinézetű egyének viselkedése. Főleg, hogy akkoriban sokan még csak arra vártak, hogy megkapják életük első vezetékes telefonját. Aztán jött az az idő, amikor a mobilok már elérhetőbbé (és kisebbé, mondjuk, féltégla méretűvé) váltak. A kilencvenes évek közepén-végén egy generációnyi gyerek élte meg virtuális láncra veretését – a szülők ugyanis ellenőrzési céllal vásárolták a készülékeket, hogy bárhol, bármikor elérhessék csemetéiket. És akkor elszabadult a pokol. Olyan mértékű mobildömping vette kezdetét, hogy az emberek csak kapkodták a fejüket. Hónapról hónapra jöttek az újabbnál újabb telefonok, egyre elérhetőbb áron a szabadság édes ízét hozva a párbeszédfüggők életébe. Mára mindez mondhatni (élő) történelem, aminek sosincs vége. Jelenleg egy mobilnak annyi igényt kell kiszolgálnia, hogy azt felsorolni is sok. A telefonálás mellett tudjon fényképezni, videót és zenét lejátszani, tudja, merre van észak, milyen lesz holnap az idő, mit játszott tegnap a Fradi. Sajnos kávét főzni még nem tudnak, de ahogy mostanában fejlődik a mobilpiac, talán nemsokára ez az álom is valósággá válik. Egy biztos: napjainkban a mobiltelefon (ami tkp. már marokszámítógép) olyan státusszimbólum, ami nélkül csak egy igazán elszánt haladásellenes tud élni.
A kiállításon rengeteg különlegességgel találkozhatunk: láttunk olyan telefont, aminek az akkumulátora akár egy hétig is bírta töltés nélkül, az első polifonikus csengőhanggal bíró készüléket, az első két SIM-kártyásat, az első GPS-szel tájékozódót, az első cserélhető előlaposat, az első por-, csepp- és ütésálló készüléket, az első luxusmobilt. Őrület! Már abba is nehéz belegondolni, hányféle módon lehet kategorizálni ezeket a kütyüket. A luxustelefon ugyanis csak egy típus, van emellett zenetelefon, játéktelefon (nem olyan, amivel csak játékból lehet beszélni, hanem olyan, ami direkt arra lett kifejlesztve, hogy játékokat játsszanak rajta) és divattelefon is – ez utóbbiak legfőbb jellemzője, hogy szinte alig lehet velük beszélni, annyira fura alakjuk van.
A kiállítás megnyitóján nem volt olyan, akinek ne lábadt volna könnybe a szeme a nosztalgiától, amikor megpillantotta élete első mobilját az üveg mögött, vagy éppen előhúzta a zsebéből az egyik fontos kiállítási darab „ikertestvérét”. Kétségtelen: olyan korban élünk, amikor a ma használati tárgyai holnapra már egy vitrinben hirdetik saját nagyszerűségüket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
