Sokaknak okozhat csalódást A hobbit – Váratlan utazás, Peter Jackson újabb kilencórás fantasy-trilógiájának első része.
Míg a J. R. R. Tolkien világhírű regényéből készült, Oscarokkal is bőkezűen megszórt A Gyűrűk Ura-filmek csak fokozták az irodalmi mű drámai és elbeszélői erényeit, a szerző korábbi műve, A hobbit (első magyar fordításban: A babó) feldolgozása – a CNN, a New York Times és a Rolling Stone magazin szerint is – a rendező monumentális víziójának és technikai maximalizmusának áldozata lett.
A Gyűrű Szövetségét hatvan évvel megelőző történet eleve más, mint a jó és a rossz utolsó nagy küzdelmét bemutató, a II. világháború metaforájaként is értelmezett A Gyűrűk Ura. Sokkal inkább könnyed gyerekmese, sárkánnyal, koboldokkal, varázslókkal és más mesebeli lényekkel, barlangok mélyén rejtőző kincsekkel. A kedves kis hobbit élete nagy kalandja már a kisebb gyerekeknek is felolvasható, ezt a filmet azonban még hosszú évekig nem lehet levetíteni nekik, olyan rémisztően durva. Persze talán épp ezt hiányolták, akik az első fél óra után kimentek a moziból, mert addig kissé gyermeteg családi filmet láttunk, ezután jött csak a brutális darálás. Még ott se hagyták a trollokat, már jöttek az orkok, és véges-végig csak a rohanás meg a gyilok.
Bár senki nem rókázott a másodpercenként 48 filmkockától, mely a duplája az idáig megszokottnak (a hírek szerint a próbavetítéseken többen tengeribetegek lettek tőle), részben ez a felvételtechnika felelős a csalódásért. Tagadhatatlan erénye, hogy a szélsőséges kameramozgások közben sem mosódik el a kép, mégis egy ötvenéves BBC-tévésorozatra emlékeztet, annyira steril. A túlzott tökéletesség miatt látványosak a jókora műorrok, pormentesek a földalatti barlangok, melléütéseknek tűnnek a látványos mozdulatok. A szemnek is szokni kell, mint egy új szemüveget. Márpedig mostantól fogva ez vár ránk, James Cameron szerint ez a mozi jövője, és azóta nézünk minden vackot 3D-ben is, mióta ő erre áldását adta.
A törpkirály Thorin (Richard Armitage) figuráját próbálták kicsit aragornosra venni, hogy legalább egy apró csontot dobjanak az unatkozó hölgynézőknek, akiket az öreg Gandalf, a szőrös lábú hobbit, meg a válogatott szörnyetegek aligha hoznak tűzbe. De vajon egy méteres szakállú gnóm igen? A Galadrielként visszatérő Cate Blanchett ellenben tizenkét év elteltével is ugyanaz a ragyogó, éteri jelenség. Bár ő a regényben nem is szerepel, jó döntés volt beleírni a forgatókönyvbe. Gandalffal (Ian McKellen) tudati síkon folytatott párbeszéde megelőlegezi, hogy nagyobb veszély is leselkedik az árnyak közt, mint a törpök bányáit elfoglaló kapzsi sárkány – utalva A Gyűrűk Urában elő is bújó gonoszra. Itt, és az Egy Gyűrű megtalálásakor végre megcsillan a korábbi trilógia utánozhatatlanul baljós hangulata, és megérezzük, hogy nagyobb dolog forog kockán, mint egy csapat harcos kis kertitörpe sárkányölő kommandója, vagy az új-zélandi Középfölde-turizmus virágzó jövője.
(Forgalmazza a Fórum Hungary)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!