A Szépművészeti Múzeum Dór csarnokában most bemutatott festményekben, kódexekben – például az eltűnt-meglett Vizsolyi Bibliában –, ikonokban, kő- és bronzszobrokban, ékszerekben, régészeti leletekben az a közös, hogy az elmúlt években ellopták őket tulajdonosaiktól.
„Dehogy lopta el! Csak meg akarta menteni az enyészettől, s ezért inkább hazavitte. Sőt: aztán tovább, mert egy határátkelőnél lett meg…” – mutatott rá a Szépművészeti Múzeum új, október 7-ig ingyenesen megtekinthető „Műkincsek és bűnesetek – Ellopott és visszaszerzett kulturális örökségünk” című kiállításán egy 18. századi oltárterítőre egy nyomozó. A becses selyem egy fővárosi múzeum raktárából tűnt el évekkel ezelőtt. Fura, hogy egy csip-csup sarki ABC-ben negyedévenként is kötelező a leltározás, egyegy milliárdos értékkészlettel büszkélkedő nemzeti intézményben pedig hébe-hóba, vezetőváltáskor talán.
A megelőlegezett bizalommal való visszaélés sem ritka a műkincslopásokkor: a pannonhalmi levéltár fénymásológépeit javító szakember úgy gondolta, hogy Szent László királyunk személyes okirata, meg vagy félszáz egyéb érték – cirka 120-150 millió forintnyi – nála otthon jobb helyen lesz. Rendszeresen és akkurátusan vitte ki a tárgyakat nagy szerelőtáskájában, őt senki sem ellenőrizte. Aztán megijedve a saját árnyékától mégsem otthon, hanem a Pázmándfalu felé vezető út mentén, egy üregben rejtette el a tárgyakat, így bukott le. Amúgy két és fél év letöltendőt kapott jogerősen. Nem túl sok – még ha meg is került a sok régiség.
A Szépművészeti Múzeum és az Országos Rendőr-főkapitányság EU-s forrásokból támogatott tárlatán többek között megtekinthető a horpácsi Mikszáth-emlékházból pont hat éve ellopott Szinyei Merse Pál festmény, a Virágzó almafák című is, amit a tolvajok a kerítést szétszedve s a hátsó ajtót feltörve vittek el – a riasztás ellenére – hét perc alatt. Még aznap hajnalban egy pesti villamossínen elakadt autóban megtalálták a rendőrök a festményt. A kocsiban hagyott iratok alapján a tetteseket is sikerült azonosítani.
Van olyan hely is, ahol nincs riasztó vagy kamera, s ahonnét nem apró őrzött szobrocskát, kultikus kést, aukciósházbeli díszpisztolyt emeltek el kijátszva a figyelmet, hanem például németjuhászméretű római kori kőoroszlánokat, egy középkori kolostor mellől. Ehhez aztán erő(gép) kell. Mint az illegális fémkereskedőkhöz vándorló köztéri szobrok eltávolításához is. Mifelénk szinte népi sport a fémkeresés: egy ilyen detektoros leletfelderítő műkincstolvaj nemrég 5. századi hunkori aranyékszereket spájzolt be. Elfogásakor a legértékesebb karperecet a Dunába dobta – a tűzszerész búvárok három hónap múlva leltek csak rá.
Vukán Béla, a Nemzeti Nyomozó Iroda Műkincsvédelmi alosztályának főtanácsosa – korábban, 2004-ben történt nyugdíjba vonulásáig ő vezette az alosztályt, de nemrégiben reaktiválta magát – lapunknak elmondta: biztosítási csalásos műkincslopásokról nincs információjuk, de nemzetközi téren ilyen is van, a megrendelésre, titkos és titokzatos műkincspiacra lopásokról nem is beszélve. Van, aki egyedül „dolgozik”, s akadnak, akik csapatban – igaz, a megrendelő, a tolvaj és az orgazda sokszor személyesen nem is ismerik egymást. A rendőrség együtt dolgozik a vámosokkal, határőrökkel, adóhivatali szakemberekkel, művészettörténészekkel, régészekkel, restaurátorokkal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kriminológusaival, s persze az Interpollal és az Europollal, hiszen a fekete műkincsbiznisz a szervezett bűnözés terén a fegyver- és drogkereskedelem után a harmadik legjövedelmezőbb üzletág.
Nálunk évente 7-800 valamilyen műtárggyal kapcsolatos bűntény történik, az ellopott, elrabolt vagy „csupán” megrongált kincsek becsült összértéke milliárdos.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
