Hajnalok hajnalán kelni a csupán kétnapos tavaszi szünetben elég nagy szívás. Én, mint a lápi lidérc, aki előmászott riogatni, bambán irigykedtem Dióssy Klárára, aki már 5.55-kor frissen kacarászott. De kíváncsi voltam a megújult Ma Reggelre és arra, hogy Obersovszky Péter vajon mindig ennyire kétségbeesett, vagy a múlt pénteki köztársaságielnök-simogató „interjú” csak történelmi kisiklás volt.
Novodomszky Évával ki ne ébredne szívesen, de Obersovszky már egy éve sem volt vitaminbomba. Kár volt kirúgni annyi tehetséges embert a köztévéből.
Aranyos, hogy megkérdezték a nézőket, milyen műsort szeretnének. Így viszont nem tudni, végül is ki gondolja azt a korszerű televíziózásról, hogy miszlikbe kell szabdalni egy műsort, és minden részét dedós nevekkel ellátni „a könnyebb átláthatóság jegyében”. A Górcső rovatban elemeznek, a Kontaktban a szakértő válaszol, a Szirénában – nem találják ki – bűnügyi híreket mondanak, és közben asztalról asztalra vándorolnak a stúdióban. Csak azt oldották volna meg, hogy rövidebb legyen az átállás! Bár így legalább egy-egy műsorrész között megfő a lágy tojás vagy kisurranhatunk fogat mosni.
A forradalmiság jegyében szegény Reisz Andrást kizavarták a tévészékház tetejére időjárást jelenteni. Semmi izgalmas nincs abban, hogy egy kis kockában nézhetjük az igazolványképét a meteorológiai táblázatok mellett. Ráadásul az ötlet már akkor elvetélt, mikor Bombera Krisztina naponta tudósított a forgószélben egy New York-i háztetőről.
Persze nehéz két és fél órát fontos hírekkel és exkluzív információkkal megtölteni egy átlagos hétköznapon. A szakrális mintákat újjáélesztő tojásírás mellett megtudtuk, hogy tavaly óta nem nőtt a betörések száma a víkendházakban. Az egy szem érdekes vendég Pálinkás József, az MTA elnöke volt. Mivel ő csak lehetséges elnökutód, még nem kellett nyalizni neki, milyen szenvedélyes, sokak által szeretett ember. „Sokak ízlésének nem éppen megfelelő folyamatok indultak el a médiában, hogy lemondott a köztársasági elnök” – sápítozott Obersovszky, ugyan nem saját hitelvesztéséért, hanem a magyar tudományos élet tekintélyéért aggódva. Pálinkás védte a rendes tudósok becsületét, elhatárolva munkájukat a presztízsdoktoroktól. „Köztársasági elnök úrnál nem a diploma minősége volt a döntő, hanem az ő hivatala” – ügyvédkedett újfent a riporter. Nem bűn az, ha egy politikust politikai támadás ér, csak nem szabadna fogást találni rajta. Vajon összeszorul a szíve, valahányszor kimondja, hogy elnök úr?
Talán bennem van a hiba, és végleg fel kell adnom, hogy reggeliműsor-néző legyek. Akárcsak múltkorában, a nyakkendős beszélő fejektől végül most is elszenderedtem. Persze utóbb arra már nem emlékeztem, milyen frappáns befejezést találtam a cikkemnek mélyhipnózisban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
