Vlagyimir Szorokin: Cukor Kreml, Katona Kamra
A Vlagyimir Szorokin Cukor Kreml című novellafüzéréből készült előadásra várva tanácstalanul álldogálunk a Kamra előterében: miért nem foglalhatjuk el helyünket? Aztán Takátsy Péter mint Uralkodó beszédet intéz hozzánk: „Oroszországban rend és béke van. A Nagy Fal távol tartja népünk külső ellenségeit: az átkozott kiberpunkokat, a képmutató katolikusokat, az eszement buddhistákat, a dühös muzulmánokat, a sátánistákat, a szodomitákat, a förtelmes metamorokat, az alakjukat váltogató farkasembereket, a megaonanistákat…” A nézőtéren ülve megtudjuk: 2028-at írunk, és a belső ellenség nem nyugszik, a cári titkosrendőrség opricsnyikjai (Rettegett Iván hű kommandósai) szóval és tettel óvják a hazát. Eközben az istenadta nép álmokkal, vallással, drogokkal vigasztalódik.
Mi van? Hol vagyunk és mikor? A 16. századi Oroszországban, 2028-ban a Titkos Prikázban, az általános bódulatban, vagy itt és most? Mert tér és idő egybemosódik, a riasztóan komor jövőre ráúszik a múlt, és csak később esik le, hogy rég megérkeztünk a jelenbe. A hatalmas ventilátor uralta, szenteltvíztartóval, feszülettel, rácsos csapófedeles aknával kiegészült börtönbelsőben költőt (Kovács Lehel) vallat a kihallgató tiszt (Rajkai Zoltán), izgatott iskolás lány (Pálos Hanna) jelenetről jelenetre felbukkanva kenyér után fut, és az Uralkodó ajándékáról, a cukor Kreml-szobrocskáról ábrándozik. Mitologikus jósnők (Jordán Adél és Pálos Hanna) darálják a jövőt, miközben az orosz irodalom klasszikusainak az elégetéséből merítenek energiát, hiszen azoknak az ideje lejárt, csupán szakkönyvek kellenek. A videoklipszerű jeleneteket a Papa (Lengyel Ferenc) vezette opricsnyikok (Mészáros Béla és Kovács Lehel) kötik össze szoc-artos, pravoszlávos érzelgősségtől áthatott brutalitással. A totalizált hatalmat ők tartják egyensúlyban a másik oldalon tengődő megfélemlítettekkel, akik mindezt elviselik. Akik számára ez a természetes, akik bűnösnek érzik magukat, amint a Pálmai Anna alakította lány is, mellbeverő mantrázással zárva az előadást. Kovács D. Dániel rendező, Fekete Ádám dramaturg, a mozgásért felelős Hegymegi Máté, a Katona egész társulata kreatívan idézik meg a totális diktatúrát, és kegyetlen iróniával szembesítenek vele. Fontos és nagyon jó előadás, nem felejtjük el!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!