Borisz Akunyin: A Víz bolygó

 

„Nincs félelmetesebb, mint amikor nagyon jó emberek sokasága gonosz eszmékért rajong. A fordítottja sajnos nem szokott előfordulni…”

Talán nagyobb öröm lenne egy ilyen éles mondat a Magyar Tudományos Akadémia előtti rendszerváltó nagygyűlésen Erdoğan konvojától százköpésnyire, mint egy 1903-ban játszódó orosz krimiben, de egyelőre ezzel kell beérnünk. Ami annyira azért nem esik nehezünkre, hiszen a jó mondat akkor is jó mondat, ha Eraszt Petrovics Fandorin, a művelt, edzett és finom úriember egy világméretű víz alatti összeesküvés után kutatva a vörös lámpás negyed előtt teszi a megállapítást.

Borisz Akunyin Fandorin-sorozatának legújabb, hazájában 2015-ben megjelent, magyarul most közreadott kötetében három történet sorjázik, az első viseli A Víz bolygó címet. A századfordulón járunk, ahol a sci-fi keveredik bámulatos könnyedséggel a való világgal. Igazi nagyhatalmak fegyverkezésével, az orosz forradalom valódi előszelével, még az Utazás a Holdba című Jules Verne – H. G. Wells-regényekből megfilmesített 1902-es némafilm is stimmel a Mélies fivérektől. Ilyen egyvelegben az ember hajlamos komolyan elgondolkodni azon, vajon mennyire fantazmagória IV. Napóleon, alias Nap színre lépése, aki a brit–német ellenlábaskodás közepette tengeralattjáró-flottát fejleszt egy kis óceániai sziget vulkánja alatt. Annál több hajmeresztő kretén hordaléka terhelte meg később a még alig felvirradt huszadik századot, hogy egy gondolatkísérlet erejéig ne tarthatnánk az orosz posztmodern krimiszerzővel. Aki elsősorban fordulatos rejtélyeket vezet elő, s a saját bölcselkedésén túl csak a pocakos, nőimádó japán mérnök, Masza, vagy az orosz-amerikai mizantróp, Pete Bell révén szövődnek a történetbe filozofikus gondolatok. „Úgy látszik, uram, az elkövetkező fél évszázadban kénytelenek leszünk a Luxus Útját járni, ez pedig nem kis megpróbáltatás a nemes férfiú számára.” No, erről beszélünk, és a Masza-mondat áthallásáig nem kell V. V. Putyinig koslatnunk.

Az Azazel, a Török csel és a Leviathan szerzője lubickol az orosz lélek bemutatásában, s mi hálásak lehetünk azért is, amikor egy iromba hat versztára elviszi a vladikát. (Megfejtés a szerkesztőségben.) És olyan mondatok is Akunyin-baráttá tesznek, amikor Anett a cukorrózsa neglizsében búgja: „Olvasson rendes, emberhez méltó híreket, nem pedig olyan ocsmányságokat, amilyenekkel a maguk nyavalyás orosz sajtója van tele.” A krimibe illő Népszabadság-puccs után két évvel ez is egyfajta öröm. Orosz tajgán a bricskának nem örülnek így.

 

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!