Bár tény, hogy a művészet képes empátiát kelteni, azt sem szabad elfelejteni, hogy a művész mindig manipulál. Olyan sajátos megközelítést „erőszakol rá” a befogadóra, ami csak és kizárólag a sajátja, és amellyel senkinek sem kötelező azonosulnia. Mégis, azáltal hogy a kiállítótérben megjelennek az alkotások, tulajdonképpen létjogosultságot nyernek, azaz kanonizálódnak, így mögöttes tartalmuk is legitimmé válik.

Ezekkel a jelszavakkal ugyanis már előre úgy érezhetjük, hogy a művészet (illetve maguk a művészek) akarnak majd megvezetni minket. Bár néhány műalkotást kifejezetten a kiállításra készítettek az alkotók, többségük már korábban született. Úgy tűnik, hogy a fiatal képzőművészek egy része öntudatlanul is e két (érzelmeket kifejező, azokkal játszó) szó értelme mentén kezdte bontogatni a szárnyait. A válogatás arra törekszik, hogy bemutassa 26 pályakezdő, harminc év alatti fiatal alkotó művészetét: megismerhetjük a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomázott művészek alkotásait, az idei külföldi meghívottak pedig a svájci Zürcher Hochschule der Künste végzős hallgatói közül kerültek ki.

A tárlat több tematikus blokkra bomlik. Természetesen a legfőbb kérdés egy alkotó számára mindig az, mi a művészet, hogyan hat, mit kérdőjelez meg. Ezt a problematikát járják körül Kiss Gábor Attila festményei is – igaz, egy kissé talán görbe tükröt tartva a kiállítások látogatói elé, akik a képeken hol fej nélkül, hol ünneplőben falatozva jelennek meg a múzeumi térben, amely így csupán egy reprezentatív, de tartalommal nem bíró térré üresedik. Tóth Zsófia azonban még ennél is tovább megy: az ő képein már a műalkotás is puszta, üres, törött keretté degradálódik. A nem túl vonzó kép azonban, amelyet az alkotók mutatnak be az őket környező világról, nem pusztán a művészetre korlátozódva jelenik meg a kiállítás anyagában. Közélet, kultúra, politika, történelem, vallás, filozófia: ebben a kontextusban mind képesek negatív felhanggal, kritikusan megjelenni.

Néhány mű előtt állva kissé nehéz megérteni, miért kerültek pont ebbe a közegbe, mit manipulálnak, és hogyan válthatnának ki empátiát a befogadóból. Kétségtelen, hogy a KOGART fiatal alkotókat bemutató tárlatának kissé egyenetlen a színvonala. Valószínű, hogy a most megismert művészek közül sokaknak elfelejtjük majd a nevét, ám az is biztos, hogy néhány igazán kiemelkedően tehetséges alkotó is bemutatkozott a kiállításon, akiktől vélhetően a jövőben még bátrabb, még „bevállalósabb” műveket is várhatunk. Hogy kik lesznek azok, azt egyelőre nehéz eldönteni, ám az bizonyos, hogy van utánpótlás, van olyan feltörekvő generáció, amely a művészet nyelvén képes reflektálni a jelen eseményeire. Ez pedig mindenképpen ígéretes. A látogatók szeptember 9-től minden vasárnap ingyenes tárlatvezetésen ismerkedhetnek az alkotásokkal. A sorozat szeptember 2-án, vagyis ma egy rendhagyó programmal kezdődik: a tárlatvezető ugyanis Kiss Tibi, a Quimby frontembere, zenész-képzőművész lesz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!