-
(Petőfi S. és József A. javára)
(a)
Ez a kanyar az összes másikat
kiegyenlíti-kiegyenesíti,
fölülírja, fölébe kanyarul,
hibátlan, magát rajzoló kép.
Nem mintha várna.
Odahúz, megfog, ott marasztal.
Megállni a kanyarodó Dunánál
nem olyasmi Petőfi-átirat.
Berajzolja magát, és bekeríti,
nem vad, nem is vadul, ez nem vadul,
takaró, párna,
lámpa, szék, ágy, ház, haza, asztal.
(b)
Vidám, kétségb’esésre hangolt,
és nem hasonlít senkihez,
ebben is nyilván pont olyan volt,
túl forró, jéghideg,
még jó, hogy vannak jambusok,
mint bárki más. Csak bárki más van.
Sok minden, túl sok, túlzottan kevés
és így tovább. Ehhez nem elég bármi ok.
Országosak a pusztulásban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!