Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Tim Burton mesemondói és vizuális zsenialitásával nem lehet elég korán megismertetni gyermekeinket, mégis nagy bizalmat és bátorságot igényel a szülők részéről, hogy egy ennyire félelmetes, sötét fantáziavilágba elengedjék az érzékeny lelkű és igen fogékony kiskorúakat. Pedig Ransom Riggs ifjúsági bestsellere – melynek megfilmesítéséhez pompás választás volt Burton – rengeteg számukra fontos témát sűrít, a kamaszkori meg nem értettségtől az első szerelem izgalmán át a kívülállóság magányáig.
Burtonnél jobban pedig senki sem érti, érzi a különcséget, melyet próbálunk ugyan erényként, kivételes adottságként „eladni” a kicsit is más gyerekeknek, de ettől még nem lesz kevésbé fájdalmas együtt élni vele.
Már ettől keserédes hangulat hatja át a filmet, melynek hősei valójában nem is „igazi” gyerekek, de nem azért, mert olyan szuperképességeik vannak, mint hogy könnyebbek a levegőnél vagy filmként ki tudják vetíteni az álmaikat egy vászonra, hanem mert több évtizede egy naponta ismétlődő időhurokban élnek, így bár fizikailag nem öregednek, a lelkük már sokat tapasztalt.
Burton egyszerre veti be a legmodernebb számítógépes trükköket és fanyar, groteszk humorát, hogy a szürreális kaland lehengerlően látványos és szórakoztató legyen. Ügyes kézzel vezeti színészeit, a gyerekekből épp olyan szerethetően bizarr alakításokat előcsalogatva, mint Eva Greenből vagy Samuel L. Jacksonból.
A filmes kreativitás és a fantázia szinte korlátlanul szárnyal, ami talán fontosabb tapasztalatot adhat az ifjú közönségnek, mint a történések egyszerű átélése, de lenyűgözheti az idősebb nézőket és a Burton-rajongókat is, akik hosszú ideje nem láthatták ilyen bravúros formában a nagy mesélőt, aki valójában a legkülönlegesebb gyermek ebben a történetben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!