Siker és stressz

Talán túlzásba is esnek, egy alsós tanárnő szerint a 27 fős, harmadikos osztályában már összesen több mint százhúszféle különórára járnak a gyerekek.

Szívesebben és jobban tanulnak, nagyobb az önbizalmuk, kevesebb a depressziós, a magatartás-problémás és a drog- vagy alkoholfogyasztó a különórákra járó gyerekek között – olvashatjuk mégis az amerikai Nellie Mae oktatási alapítvány kutatásában. Azt azért hozzáfűzték, az optimális eredmény érdekében minden programnak igazodnia kell a gyerekek teherbírásához és kedvéhez. Hiszen nem mindenki érzi jól magát az origami szakkörben, ahogy a hokiedzésen vagy a hárfaórán sem.

Ranschburg tanár úr szerint a gyerekek életében a legfontosabb a zene, a mozgás és a rajz – mondja Kántor Zsána. – Én is így gondolom, ezért a másodikos fiam, Borisz heti kétszer jár szolfézsra és furulyára. A sport is kell, hiszen mi a férjemmel nem vagyunk túl sportosak, nem tudunk jó példát mutatni. Tavaly focizott, de nem volt sikerélménye, ezért azt abbahagyta. Most heti kétszer úszásra jár, sakkszakkörre heti egyszer, és múzeum-szakkörre havonta. A Montessori iskolában nincsen még az idén házi feladatuk, így nem attól veszi el az időt a különóra, a péntek és a hétvége pedig szabad. Ennyi teher anyagilag sem vágja földhöz a családot, míg ha dzsúdózni járna, csak az havi hatezer lenne... Ha lenne még kézművesszakkör, arra is járatnám, mert én nem tudom megtanítani ilyesmire. Azonban részünkről semmi kényszer nincs, a gyerek magának választja az elfoglaltságot. Tavaly nem volt eléggé leterhelve, unatkozott.

– Nincs rosszabb, mint egy csellengő gyerek, aki a nyakában a lakáskulccsal lézeng az utcán – ért egyet Somogyiné Bódis Edit, aki egyedül neveli a 12 éves ikerpárt, Teodórát és Ákost, és a 11 éves Kristófot. – Háromévesek voltak az ikrek, amikor mi már minden kiállítást megnéztünk a városban. Nem szeretem a haszontalanul telő időt, nálam sincs üresjárat. Óvodás korukban golfozni vittem őket, mert hármukat bevették egy bérlet áráért. Mindenfélét kipróbáltunk az iskolakezdés óta, a rajzot, zenét is. Végül maradt a hittan, a cserkészet, a sakk – mindhárman az MTK igazolt sakkversenyzői – valamint a karate, illetve Kristófnak a Krav-Maga (szintén küzdősport). Az elme sportja mellé kell a mozgás, hogy levezesse a feszültséget. Emellett önfegyelmet, önvédelmet is tanulnak, és mivel az édesapjukkal nincs kapcsolatunk, számomra az is fontos, hogy pozitív férfi példa is van előttük a mester személyében.

Mindkét család példájából kiderül, hogy a különóra szerencsére nem csak pénz kérdése, bár nyilván nem minden szülő tudja megfizetni a drágább magántanárokat vagy sportokat. A hatályos óvodai alapprogram szerint (már 17 éve) tilos lenne fizetős foglalkozásokat tartani az óvodákban, ám ezt az óvodavezetők jó része – részben a szülői nyomásnak engedelmeskedve – nem tartja be, vagy megkerüli a szabályozást. Például azzal, hogy nem „nevelési időben”, hanem „nyitvatartási időben” tartják a különféle foglalkozásokat, és ez esetben már nincs szükség arra sem, hogy a foglalkozást vezető az előírt pedagógiai végzetséggel is rendelkezzen.

– Nem lennének úszóink, sem tornászaink, ha a gyerekek nem kezdenék el a sportot akár már óvodás korban – mondja Surányi Kornél, a Biatorbágyi Korai Fejlesztő Központ pszichopedagógusa, háromgyermekes édesapa. – Azzal nem értek egyet, ha feleslegesen képességfejlesztő foglalkozásokra hordják a szülők a gyerekeket. De az óvoda már amúgy is színtere a játéknak és a közösségi életnek, és ha otthon nem állandóan a tévé elé ültetik, magától is játszik eleget a gyerek. Mindhárom gyermekünk néptáncol, ez fejlesztő foglalkozásnak sem rossz, hiszen lelkileg is oldja őket a zene és a mozgás öröme. A fiam asztmás, neki az úszás különösen fontos. A sportban csapatszellemet, kitartást, önfegyelmet is tanulnak a gyerekek. A zenetanulásban viszont már sok a kudarclehetőség, ha valakinek nincs jó ritmusérzéke, vagy jó hallása, esetleg rosszul választanak neki hangszert. Márpedig na­gyon fontos a sikerélmény, nem előnyös, amikor a különóra már stresszel jár, mert például fellépésekre kell menni.

Közkeletű vélekedés, hogy a nyelvtanulást nem lehet elég korán kezdeni. Ám már a nyelvszakos egyetemisták is tudják, iskolás kor előtt nincs sok értelme belevágni, hacsak nem anyanyelvű szülők vannak a családban. Ugyanúgy fogja fújni a „one, two, three”-t az is, aki óvodásként angolul mondókázik, mint aki elsőben kezdi. Ráadásul ez az időszak anyanyelvünk elsajátításának ideje, kár ezt megzavarni. A pszichopedagógus szerint viszont az ovis angol már nem ugyanaz, mint a bébiangol, ide nyugodtan lehet vinni a gyerekeket, bár nyelvvizsgát ettől még ne várjunk. Komolyan rajzolni is csak általános iskolában érdemes elkezdeni, de a kézművesjátékok örömét a kisóvodások is értékelik. Más a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiknek szükségük van valamely részképességük fejlesztésére, nekik egy-egy különóra a logopédussal vagy a gyógypedagógussal mindennél fontosabb és többet ad bármely sportnál vagy szakkörnél.

– Sokan azért jönnek hozzánk, mert tehetséges a gyerek, sokan pedig épp azért, hogy az ügyességét fejlesszük – mondja Nemes Natália iparművész, egy XIII. kerületben működő stúdió vezetője. Csaknem félezer gyerek – és megannyi felnőtt is – jár ide, 56-féle foglalkozásra, pszichodrámától a manótornán át fotótanfolyamig. Páran már főiskolásként visszajárnak segíteni a fazekasműhelybe, miután óvodásként megszerették az agyagozást. A tehetséges gyerekeket mindenben segítik, de előfordul, hogy valakinek más elfoglaltságot javasolnak. – Míg húsz éve egy falusi kislány boldogan eljátszott egy csuhébabával, a mai gyerekeknek már több inger és elfoglaltság kell – véli a műhelyvezető. Többen 3-4 foglalkozásra is járnak ide, de az iskolai különórákkal szemben itt semmilyen teljesítmény­kényszer nincs, sok gyerek ezeken az irányított, de játékos fog­lalkozá­sokon tanul meg újra játszani.

 

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!