Nana nem igazán érti, mi történik körülötte. Sok az idegen ember, ismeretlen kutya. És az a rengeteg szag, hang, amivel még nem találkozott! Mondjuk, nagy baj nem lehet, embere mellette, ő pedig nyugodt – így Nana is tudja, nincs mitől félni. Valahol érthető: többgenerációs, díjnyertes shiba-család sarja – a kutyakiállítás és -verseny a vérében van. Most először áll ki a közönség elé, méghozzá a budapesti kutya- világkiállításon.

Daphné Prágából érkezett, és nem csak gazdái kísérték el az útra. A sok versenyen kitüntetett, hároméves staffordshire terriernek ez az idei utolsó versenye: nyáron ugyanis anyai örömök elé néz. A többi kutya és a nagy jövés-menés nem zavarja. Gazdája szerint csak lusta, szerintem viszont megválogatja, mire érdemes figyelmet fordítani: például az embere kezében lévő labdára. Miu, a 18 hónapos akita viszont felfalna mindent, amit lát, perpillanat a szék alatt felejtett lila káposztát is. „Már az anyja is beles volt – tudom meg kísérőitől –, őt is csak a kaja érdekli.” Gazdái azonban jobban odafigyelnek az előkészületekre, szerintük ugyanis a legfontosabb a verseny előtt a kutya „lelki” felkészítése. „A stabil idegrendszer elengedhetetlen egy ilyen hatalmas kaliberű rendezvényen, ezért már három hónapja igyekszünk hozzászoktatni a nagyobb tömeghez, a forgalmas utcákhoz és terekhez.” Előző este még egy gyors fürdetés, Miu pedig nyugodtan várja, hogy alávessék a „műszaki vizsgának”. Ehhez hasonlítható ugyanis a tenyészszemle – tudom meg a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének egyik munkatársától. A bírák megvizsgálják, mennyire egészséges az eb, rendben van-e a foga és a szőre, ivarilag is megfelel-e az elvárásoknak.

Az pedig, hogy kinek mi a szép, szubjektív. Nem is tudok különbséget tenni a ringben felvonuló, egyformán szemgyönyörködtető kutyák között. Megnyugtat a mellettem álló, évek óta tenyésztéssel foglalkozó hölgy: ő sem mindig látja a különbséget, amit viszont a bíró éles szeme igen. A döntést nem mindig indokolják meg, panaszkodik a shibatulajdonos, ami azért jelent problémát, mert ezek a versenyek visszajelzésként is szolgálnak a tenyésztőnek, egyfajta továbbképzésként jelöli ki az utat: hogyan érdemes tovább szaporítani az ebeket.

Sokat jelent a kutya és gazdája kisugárzása is. Juttatott már győzelemhez miniruha négylábút, mondják a rossz nyelvek. Akkor is könnyebb a választás, ha a szőrszín eltérő egyes fajoknál, akadnak bírák, akik jobb szeretik a sötétebb bundájú versenyzőket, mások pedig kifejezetten a világos színért lelkesednek. Nem lehetett fölösleges hát annak a gazdának az igyekezete, aki a felvonulás előtt rizsporszerű anyaggal kenegette huskyja lábait. Az pedig nyugodtan hagyta, akárcsak többi kutyatársa. Mert – mint mondják az ebek tartói és szak értői – a kutyának nem sokat jelent a verseny, nem viseli meg a tömeg, a nyomás. Számára egy a fontos: gazdájával legyen, aki törődjön és foglalkozzon vele. Itt pedig teljes a figyelem, a négylábúak a főszereplők. Legalábbis ezt hisszük. Szerintem csak hagyják, legyen nekünk, simabőrűeknek is pár vidám napunk.

Mert megérdemlik

Mintha egy hatalmas fodrász- és kozmetikai szalonba csöppentem volna: szépségversenyekhez hasonlítható tollászkodás zajlik a yorkshire terrierek körében a verseny előtt. A látvány egyáltalán nem meglepő – az ebek divatolása virágkorát éli. Nem csak ezerféle póráz, hám és ház közül választhatnak. Ugyan, ez annyira kétezres évek! Az igényes kutya – mint megtudjuk az egyik, ebekre specializálódott kereskedésben – követi a divatot. Szőrét samponnal és kondicionálóval ápolja, gazdája segítségével összepasszinthatja a lábbelijét és a ruháját, az esőkabátját a táskájával. A strandon sem kell zavarba jönnie: menő bikinije színéhez igazíthatja körömlakkját és körömmatricáját, az erős napfénytől pedig divatos napszemüveg védi. Szemébe lógó szőrét csattal tűzheti el, de nagy melegben jobb választás lehet a hajgumi. A fáradt ebek széles kutyakocsi-választékból dönthetnek a legjobb mellett. A szukák nehéz napjait pedig a dögös-csipkés tüzelőbugyi könnyíti meg. A csahosok emberei sem maradhatnak le: hasonló mintájú, formájú kiegészítőt választhatnak – így lesz teljes az összkép.

Melyik kutya a legmenőbb?

Időről időre divatossá válnak egyes kutyafajták – talán emlékszünk rá, hogy a ’80-as években mindenhol pincsikbe és tacskókba botlottunk, a ’90-es évek a szetterek és az uszkárok évtizede volt, a 2000-es évek elején pedig a kis fehér bolognesék taroltak. Szakértők szerint hatalmas befolyással bír a média: a filmekben, reklámokban felbukkanó fajták mellett a néző örömmel teszi le voksát. Emlékezzünk csak a ’90-es évek Rex-dömpingjére… Mostanában a kistestűek a menők, jórészt csak ölebeket láthatunk a városok utcáin, terein (persze más a helyzet a kertes házi övezetekben). A csivvák – akik akár egy kisebb táskában is kényelmesen elférnek – nehezen taszíthatók le a trónról. Illetve van egy módszer: a túltenyésztés. Mint az élet sok területén, az ember hajlamos túlzásokba esni, a tenyésztés olyan méreteket ölthet, ami már nemhogy nem versenyképes, de talán még teljes életet élni is képtelen kisállatokat szül. A Cerberos Állatvédő Egyesület standjánál találkozom is két apró, remegő kis jószággal: ők már a túltenyésztés áldozatai, versenyezni sem tudnak. Szerető gazdival persze javítható a sérült psziché, de okozhat a túltenyésztés olyan szervi elváltozást, amin semmiféle kutyadoki nem tud segíteni. A jelenséggel tisztában vannak a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületénél (MEOE) is. Tenni azonban csak a piac tud a jelenség ellen: bojkottálhatjuk az olyan szaporítókat, akik szemmel láthatóan nem az állatot, hanem a pénzügyi növekedést tartják szem előtt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!