Valóság és képzelet börtönében. - A Mester és Margarita, Vörösmarty Színház
Mint minden nagy mű, úgy Bulgakové is többszólamú, örök emberi dilemmákat, időtlenül is érvényes kérdéseket fogalmaz meg. Színrevitele mindenkor kihívás, kockázatos vállalkozás, hiszen a regény cselekménye három síkon fut, a hétköznapi valóság, a fantázia és a filozófia világában. A harmincas évek orosz társadalmi visszásságai az irodalmi élet tükrében, a Mester és Margarita szerelme, a Jézus–Poncius Pilátus-történet között Woland, a Sátán az összekötő kapocs. Lényegében ő a székesfehérvári előadás főszereplője László Zsolt fekete mágusának köszönhetően, aki bakancsos, gázálarcos, punkdizőz kíséretével mondhatni elviszi a show-t.
Hargitai Iván erőteljes képi, zenei, látványhatásokra épülő rendezése a fény és a sötétség, az álom és a valóság, mesterek és tanítványok kontrasztos játékát helyezi előtérbe. A leginkább falanszterre emlékeztető lépcsőzetes forgódíszletben (Czigler Balázs munkája) lökdösődnek, vonaglanak, ütköznek Horváth Csaba lüktető erejű koreográfiájára a székesfehérvári társulat táncosai. Fizikai színház ez a javából, ami kiváltképpen a varieté előadás/szeánsz és a Sátán bálja jelenetben éri el a csúcspontját. Margaritát a törékeny szépségű Törőcsik Franciska megformálásában és Egyed Attila idealista, tépelődő Mesterét az alvilági erők mozgatják. Woland ördögi gépezetének a bábui ők, úgy tűnik, hogy ez hangsúlyosabb a rendezői értelmezésben, mint kettejük gyötrelmes szerelme. Margarita a Mester sötét énjeként hagyja magát elcsábítani a Sátántól, de végül a többszöri lezárással megkomponált repülős fináléban a fényt, a Mestert választja. Valahol a komor nagyvárosi történet fölött lebeg Cserhalmi megalkuvó Pilátusának „mérkőzése” Jézussal.
Irodalmi konzultánsként Spiró György közreműködött a bulgakovi szatíra sokszínű, dinamikus, rendkívül látványos feldolgozásában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
