Rend a lelkem

Aki a rendet szereti, annak a lelkét simogathatják Major Ákos fotográfiái. A pasztell árnyalatok, kellemesen szórt fények, letisztult és harmonikus kompozíciók akár egy skandináv minimalista táj- vagy egy napfényes dél-kaliforniai úti fotóalbum lapjain is szerepelhetnének.

A MOME-n diplomát szerző, majd grafikusként és kreatívként is aktív alkotó sajátos vizuális világában nincsenek is igazán hideg vagy meleg tónusok: mintha mindent fehéres fénykoszorú, éteri aura lengene körbe.

A főváros egyetlen, kizárólag kortárs fotográfiát és kollázst kiállító galériájába belépve pár perc után mély nyugalom tölthet el bennünket. Ahogy beszippant a fehér falakon, fehér keretben lógó képek hangulata, mintha egy zen bölcs harmadik szemén át látnánk a világot. Teleport kapuk nyílnak New Yorkba, Abu-Dzabiba, olasz tengerparti fürdőházakhoz és a paksi Dunapartra. Olyan érzékeny és bensőséges perspektívából, mintha mi is épp azon a ponton, ugyanabban a térben és időben állnánk, ahol az érzésre meditatívan szemlélődő, valójában tudatosan összpontosító fotós áll. A fotók nem csak önállóan, de párokban is működnek: a legizgalmasabb képszomszédok, amelyeken a természeti és az épített környezet rímelnek egymásra, mint a dús lombozatba terebélyesedő erdő és mellette egy indákkal-levelekkel díszített, hófehér keleti oszlopcsarnok. Gondolkodni is kell, hogy a rejtvényt megfejtsük, és észrevegyük a hasonló kacskaringót a magyar és a német kisváros utcájának egy egy görbületében vagy az amerikai és az arab metropoliszok felhőkarcolókkal cakkozott látképeiben, amelyekre a miénkkel együtt még több tucat bámészkodó tekintete irányul. Ahogy felfedezzük ezeket az egy irányba néző pillanatokat, önmagunkat találhatjuk meg a (tükör) képekben, s talán még egy ennél is nagyobb, minden élőt és élettelent  átható rendezettségben. 
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!