Baselitz. Újrajátszott múlt,
Magyar Nemzeti Galéria
Fejjel lefelé lógó testek, amelyekből szakaszosan hiányzik egy-egy sáv, fejük tetejére „állított” fák, elnagyoltnak tűnő emberi alakok – korunk egyik legjelentősebb képzőművészének alkotásai sorakoznak a Magyar Nemzeti Galéria falain, George Baselitz műveinek értelmezéséhez viszont muszáj kicsit elmélyedni a kísérő feliratokban is. A művész ugyanis 1969-es fordulata óta bontogatja a festészet több száz éves konvencióit, mossa el a magától értetődőnek vélt határokat, művei se nem figuratívak, se nem absztraktak.
Legfőképpen magáról az alkotás folyamatáról szólnak, nem közvetítenek üzenetet. Ha csak azt nem, hogy a múlt nem állandó, folyamatos újraértelmezésre, reflexióra szorul. Ezt teszi maga Baselitz is, aki Remix címmel ellátott festményein újraformálja a hatvanas években készített Hősképek- sorozatát, amelyen a háború utáni Németország antihőseit (pásztorokat, partizánokat) ábrázolta.
Az általa megélt történelem egyébként is nagy hatással van a művészetére, a szülővárosához közeli Drezdában történt események, a háborús emlékek például több alkotásán is megjelennek.
Ilyen például a Drezdai nők című szoborsorozat, amelynek egyik darabja szintén megtalálható a kiállításon.
Szobrászatára az elnagyoltság a jellemző, főleg fával dolgozik, amit vésővel, baltával, sőt láncfűrésszel formáz meg, a nyitó térben elhelyezett monumentális páros szobor egészen lenyűgöző hatást kelt, a maga robusztusságával.
Az általa ábrázolt emberek között többször megjelenik egy Hitler-figura is, de témái egyébként főleg a saját maga által megélt dolgokra szorítkoznak, önnön és felesége teste, gyermekkora helyszínei, a természet szerepel a műveken, sokszor a felismerhetetlenségig deformáltan és elforgatva.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!