Lépés, kényszer nélkül

Nemcsak a klimatizált kiállítótér miatt vált a nyár egyik legüdítőbb kulturális élményévé a Ludwig Múzeum Sam Havadtoy (Havadtői Sámuel) magyar származású képzőművész műveiből nyílt kiállítása. A 13 termen átívelő kiállítás a pop-art sok szempontból kívülről érkező alkotójának elsősorban azt a korszakát mutatja be, amikor a 1970-es, 1980-as években nem kisebb művészek, mint Andy Warhol, Keith Haring, Yoko Ono, Donald Baechler vonták be művészeti projektjeikbe a fiatalon New Yorkba érkező, belsőépítészként dolgozó Havadtoyt.

A tárlat Nemes Attila kurátor elképzelésének megfelelően a legfontosabb New York-i baráti és szakmai kapcsolatok köré szerveződik. A kiállítás egyik legfontosabb szakasza a Yoko Onóval való kapcsolat köré épül, amelynek fő motívuma a sakk, s amely húsz évvel későbbi elválásuk metaforája is lesz. A huszár mozgásából eredően az egyik legérdekesebb sakkfigura, mely a róla elnevezett „lóugrásban” lép. Nincs konkrét menetiránya, csak kiindulási és érkezési mezője. A kiállítás terei között is hasonló elvek szerint mozoghat a látogató, kit csak a „tábla” – kiállítótér – szélei és sarkai korlátoznak. 

Központi helyen szerepel a tárlatban Andy Warhol, aki rábeszélte Havadtoyt, hogy próbálja ki a szitázást. A Keith Haringgel való munkából is ízelítőt kapunk, megtekinthető a vele közösen készített Ajtó és Oltár, valamint Havadtoy 2013–2016 között készített Ajtók sorozatának több darabja, melyek személyes átalakulásáról, sorsfordulókról szólnak, életszakaszok megnyílását vagy lezáródását jelentik. A Budapest utcáiról, lomtalanításokból összeszedett ajtók a város múltjának darabjai, az azokat használó emberek sorsának néma tanúi.

Havadtoy művészetének további meghatározó vonása a becsomagolás, a beborítás, az elrejtés: megtekinthető többek közt Havadtoy csipkével beburkolt Fiat 500-asa is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!