Leszúrt gyermeki álarc

Nem könnyű elképzelni, hogyan jellemezhetnék kiváló barokk zeneszerzők – Monteverdi, Dowland, Schop, Bach, Couperin, Vivaldi, Corelli, Matteis, Playford, Händel, Biber, Pandolf-Mealli – művei egy gyermek felnőtté válásának szakaszait. Ám Góbi Rita táncművész megmutatja, miként lehetséges: mivel a barokk korában születik a balett, és abból növi ki magát a modern tánc, ez összeköthető az érés folyamatával.

A zeneművek szokatlannak tűnnek egy fiatal lány életének illusztrálásához, de érthető, hogy Tóth Mónika hegedűművész, a barokk zene egyik legkiválóbb közvetítője miért éppen így állította össze a repertoárt: egy gyermek is a korlátai között ismeri meg legjobban a világot, de teljessé csak úgy teheti életét, ha megtanulja, hogyan lépheti át a korlátokat. A darabokat élőben játssza, Gyulai Csaba kíséretében – ők ketten egyben a színpadi szülők is, a háttérből figyelik gyermekük öntudatra ébredését.

Az élőzene kellő feszültséget teremt ahhoz, hogy Góbi Rita összetartó és széthulló táncelemek sokaságával megmutathassa: miként válik le egy lány a szülőkről, miként fedezi fel önmagában a nőt; a ridegséget a társadalomban; s hogy legfőképpen: mitől válik önállóvá. A művésznő mindehhez számos kelléket, főként fejdíszeket használ, álarcokat, melyeket úgy vált, ahogyan a pólókat egy gyermek: ami éppen alkalomhoz és hangulathoz illik.

Góbi Rita mindent megmutat a tánc világából, a klasszikus balettől a táncművészet határán is túllépő, már-már prózai színpadi előadásmódig. Hol légiesen, hol gépiesen mozog, puhán lebeg és izzón lüktet – a színpadon szinte óriás, máskor pedig törékeny gyermek. Ahogyan leszúrt gyermeki álarca előtt táncolja át életének legfontosabb éveit, úgy telik meg a színpad a hátrahagyott, eldobott, levetett tárgyakkal – a múlttal.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!