Lovasi András: Nem olyan jó a bőrünkben

– A két hete megjelent új Kiscsillag-albumot, a Szelest a szakma és a közönség is hasonló lelkesedéssel üdvözölte. Van, aki azért, mert kispálosabbnak vagy lovasisabbnak érzi, mint a korábbiakat, van, akinek a közéleti jellege tetszik, mások a komponáltságát dicsérik – ahogy a kifejezetten személyes jelleg átcsúszik az általános közérzet leképezésébe. Ön miért szereti?

– Ezzel a lemezzel lezárult a Kiscsillag első korszaka. Az eddigi hobbizenekarban, ahogy sokszor meghatároztuk magunkat, volt egyfajta szerepjáték képzelt figurákkal, mint egy színdarabban. Pozitív hősöket találtunk ki magunknak, amelyek nyilván valamilyen módon azonosultak velünk, de volt a személyiségünknek olyan része, amit nem vittünk bele ebbe a szerepjátékba. Most ez változott: mi vagyunk, megjöttünk, helló. Az elmúlt években születtek olyan dalaim, amelyeket nem tudtam hova tenni, elkezdtem egy újabb szólólemezt összerakni, végül erről csábultak át dalok a Szelesre. Mindannyian úgy éreztük, itt az ideje komolyabban vennünk magunkat, ha ez azzal is jár, hogy komorabb ez az irány. Mert nem olyan jó lenni a bőrünkben itt, most, így született egy ilyen közérzeti lemez.

– Meg nosztalgikus: visszaköszönnek benne húsz évvel ezelőtti képek, hangulatok. Hogyan lettek például a jó öreg kényszer, érdek, ösztönélet fekete fabábuiból pintyek?

– Eddig fabábúk voltak, most pintyek lettek, mint ahogy szerelmünk tárgya a népdalokban néha rózsa lesz, néha meg galamb.

– És a puska? Az egykor a házfalakra festett, ma pedig elejtett forradalmi jelkép?

– A forradalmár, amit felidézett, az egyik első Kispál-dal volt 25 éve. Igen, talán nem véletlen, hogy ennek a mostani albumnak a végére került a Ki találja meg? című szám. Ami valójában egy kép, hangulat bendzsóval meg széllel: egy western, a pasi benne eldobja a puskáját és elengedi a lovát, és elmegy szatócsnak vagy bárminek, mint a Cseh Tamás Lee von Cleefje, „fényképész lett, az járta róla”. Ő is valami olyasmiről énekelt, hogy ennek, valaminek vége van.

– Jancsó Miklós halálakor, pláne ahogy ön búcsúztatta a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című film ikonikus dalával, a Zár az égbolttal a sírnál, szintén valami ilyesmi fogalmazódott meg a gyászolókban.

– Ahogy Tarr Béla elbúcsúztatta Miki bácsit, azon lehetett érezni, hogy igen, itt valami lezárult. Elhalványulni látszik annak a szellemiségnek az ereje, aminek Miki bácsi talán a legismertebb képviselője volt Magyarországon, hogy itt már csak amolyan utóvédharcosok lehetünk. A nyugati világban is van egyfajta eróziója azoknak a dolgoknak, amik miatt érdemes jóléti társadalomban élni, ott is van egy erős humánértelmiségellenes hangulat, a hagyományos európai értékrend felszámolása, ami Magyarországon még erőteljesebb. Könnyebb is, mert gyengébb lábakon állt.

– Az eddigiekkel szemben egészen konkrét közéleti elemek jelennek meg a dalokban.

– A Kispálban és a Kiscsillagban is születtek mindig közérzeti dalok aktuális kikacsintásokkal, politika meg mindenben van, ha nem is abban a formában, ahogy manapság a politikára gondolnak. Az egy piti játszótér, amelynek főszereplői általában nehezítik a dolgunkat, és nem segítik, holott állítólag az volna a feladatuk. Olyan játék ez, ami ha nem fog alapjaiban megváltozni a következő 10-20-30 évben, akkor végleg elromlik minden. Már most sem túl jó, például a mi közönségünknek a 20-30 százaléka Londonban és német nagyvárosokban él, a barátaimnak az 50 százaléka.

– „Mint a csomagolt szivárvány / Mint a viharban az ernyő / Mint a művház folyosóján / bál után a szaros gatya / Úgy maradunk mi itt mind szépen / Itt maradunk mi most vagy soha" - ezek lennénk mi, akik itt maradtunk?

– Nincs eldöntve, hogy ez a dal, az itt maradókról szól, akár rólam, vagy azokról, akik elmentek, vagy azt gondolják, hogy leléptek, de sosem mennek el igazából. A hozott hátizsák ott marad a hátadon, bárhová mész.

– Milyen egy londoni Kispál vagy Kiscsillag-koncert, sírva vigadós?

– Inkább amolyan osztálytalálkozó jellegű. Egy-egy ilyen kulturális csomópontként működő koncerten összejön rengeteg ember, akik már ezer éve nem látták egymást, teljesen hülye párosítások, és örülünk egymásnak, buli van. De ugyanez a helyzet a vidéki kisvárosokban is, amikor játszunk, és egy ilyen hétvégén hazamennek a régiek a szülővárosukba, ilyenkor nézőszámot lehet duplázni. Akik el tudtak menni, akik mobilak voltak, elhúztak, és ez a mi közönségünkre fokozottan érvényes, pozitív diszkrimináció nélkül: ez egy kíváncsibb, nyitottabb réteg – nem véletlenül hívnak minket bölcsészmetálosoknak… Vicc nélkül, ez a közönség azért még akar valamit az élettől, odamegy, ahol ezt meg is kapja. Az én nagyobbik lányom sem véletlenül költözött Pestre, itt van munka.

– Legközelebb a Kispállal mennek Londonba. Feloszlás ide vagy oda, egyre többet vannak újra együtt.

– Még azt sem zárom ki, hogy csinálunk majd közös számokat, de ez egyelőre inkább arról szól, hogy lemezenként végignézzük, hogy mit tett le a Kispál az asztalra, ezt mutatjuk majd meg saját fesztiválunkon is, a Fishing On Orfűn is pár egymást követő nyáron. Most még időben vagyunk, már egész jól játsszuk a számokat, és most, hogy már egy hónapja gyakorlunk, kezd egész klasszul működni a dolog. De azért eleinte ijesztő volt. Senki nem emlékezett semmire…

– Miközben pár éve folyamatosan rájátszik erre az öregedős, fáradós attitűdre, igazából egy időtlenségbe pácolt előadónak tűnik. Húsz éve sem volt fiatalabb, mint most, és most sem tűnik öregebbnek, mint húsz éve.

– Igen, ez igaz, mármint, hogy sosem tűntem fiatalnak. 20 évesen, amikor a későbbi feleségemékhezfelmentem, az anyja félrehúzta és megkérdezte: mit akarsz te ettől az öreg faszitól? Nem akartam én sem öregebbnek, sem fiatalabbnak tűnni sohasem, és főleg nem akarok olyasmiről énekelni, ami trendi. Annál számomra nincs szánalmasabb, mint amikor a popszakmában vagy a filmben kétségbeesetten próbálnak fiatalok maradni az öreg bácsik meg nénik.

– Akkor jöhet nemsokára a fröccs meg a kerti szék?

– Majd igen, kicsit később, ha melegebben süt a nap. Ezek klassz dolgok.

Lovasi András névjegye

• énekes, gitáros, dalszerző
• 1967-ben született Pécsen
• A Kispál és a Borz, illetve a Kiscsillag nevű formációk alapító frontembere, a Budapest Bár tagja, a Csík zenekar vendégzenésze
• Egy szólóalbumot (Bandi a hegyről) és több tucat zenekari albumot jegyez
• Számos magyar filmben játszott, például a Csinibabában, a Sztornóban és Jancsó Miklós négy alkotásában is
• 2010-ben Kossuth-díjat kapott
• Pécsen él, két felnőtt lány édesapja

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!