A neve Bond. James Bond. És benne van már a korban. Most lett ötven, de úgy húszat simán letagadhatna. Kell is a jó kondi, nem csak a most készülő 23. filmhez, de a péntek esti olimpiai megnyitóhoz is, amikor 007 különleges partnert kapott az ejtőernyős ugráshoz: magát a királynőt.
Elegáns, exkluzív, profi és szupertitokzatos: a klaszszikus brit férfiideált megtestesítő 007-es ügynök kimért, hűvös, elszántan fáradozik a világ megmentésén, ám valahogy mindig jut ideje egy kis kellemes időtöltésre, leginkább a nőkre és az italokra. De küldetéstudata mindig fontosabb, mint a szórakozás. Ian Fleming írónak volt honnan merítenie, leginkább saját életéből: imádta a nőket, az elitiskolát is azért kellett abbahagynia, mert nemi betegséget szedett össze egy prostituálttól. A második világháború idején maga is a brit titkosszolgálatnak dolgozott, akkori főnökétől, Goldfrey admirálistól tanulta, hogy a vodka-martinit csakis felrázva, sohasem keverve fogyasztjuk. James Bond pedig, mielőtt bevonult volna a krimi- és a filmtörténelembe, csendes ornitologós volt, a nevet Fleming egy könyv címlapján pillantotta meg, idős korában aztán személyesen is megismerkedett az igazi Bonddal. Az író a Csak kétszer élsz című könyvéből dedikált egy példányt Bondnak a következő szöveggel: „Az igazi James Bondnak, személyazonossága tolvajától.” Amúgy a valódi James Bond is hozzátett a világ fontos értékei nek védelméhez, igaz, másként, mint nevének bitorlója: ő fektette le a modern múzeumi madárgyűjtemények felállításának és kezelésének alapjait.
A világ legismertebb titkosügynökének szerepében Bond jelentősen túlszárnyalta névadóját, ha nem is mindig az egész világot, de legalább Angliát öt évtizede óvja a gonosztól. Ötven év alatt 6 főbb megfszemélyesítője volt a 007-es ügynöknek: Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan, majd a jelenlegi: Daniel Craig – Bond aktuális megformálójának karakterjegyei mind hozzáadódtak a megjelenített figurához.
Az első jelentős Bond-film, az 1962- es Dr. No kultuszt teremtett. Egészen pontosan Sean Conneryvel teremtette azt meg. Létrehozta a „klasszikus brit férfialakot” és ismérveit: szigorú, sármos, facér férfi, kis extrákkal. Az elegancia megtestesítőjét némi káros szenvedéllyel színesítve. Hamar megszületett a pontos jellemzés: „Az idol, akit minden nő meg akar kapni, és akit minden férfi irigyel.” Nem csoda, hogy a hatvanas évek elején hatalmas népszerűségnek örvendett. Tökéletesen lefedte azt, ami után az átlagember vágyakozhatott: luxus és izgalom. Ezek a motívumok végigkísérik őt, de a karakter vonásai az évtizedek alatt érzékelhetően változtak. Minden kultikus hőst, legyen az magányos cowboy vagy éppen maga Batman, saját korának társadalmi igényei építenek fel, hoznak létre. A hidegháború idején az ügynök, a kém az új hős Európában. Az első Bond-archetípus egyfajta westernhős luxuskivitelben. Magabiztos, ha kell, erőszakos, de az biztos, hogy nem az érzelmek nagymestere. Connery összesen hét filmmel gazdagította a Bond-repertoárt, de 1971-ben a Gyémántok az örökkévalóságnak után átadta a stafétabotot Roger Moore-nak. Igaz, egy mozi 1969-ben, az Őfelsége titkosszolgálatában című darab, Connery helyett George Lazenbyval készült, de ő nem tudta igazán megvetni a lábát a Bond-szakmában.
Moore, a tökéletes gentleman, fennhéjázó és elődjével szemben humoros. Ezen kívül a saját értékrend fontosságának megjelenése köszönhető neki, ami még szintén a régi hősök vonásaira hajaz. Nem véletlen, hogy Moore-nak már nem is tetszenek az új Bond-részek. – Szomorú vagyok, mert sok benne az erőszak – mondta Moore, aki szerint „Bond inkább egy lefegyverző mosolyú szerető, aki előbb lefekszik a nővel, és csak utána kérdezősködik”. Ez a vonás Timothy Daltonnál is megmarad, de ő egyfajta kakukktojás. Elkezdett a „szuperhős- ember” skálán az „ember” felé lépni. Humora és magabiztossága csökken, de döntéshelyzetekben való elbizonytalanodásával kivált egyfajta együttérzést, ami egybecsenghet a kor változó elvárásaival. A magányos ügynökben a nőkhöz való hozzáállásában is változást látunk, majdhogynem egyenrangúként kezeli kollégáját, Pam Bouvier ügynököt.
Két film után a kilencvenes évek végére a világ egy másféle Bondot várt, akit Pierce Brosnan testesített meg: a posztmodern világban a szerepek eltolódnak, a feminizmus erősödik. Ezért Bond karaktere is lágyul: a szexista magánzóból érző férfi lett. Brosnan négy Bond-filmet tudhat magáénak, Az Aranyszemtől kezdve a Halj meg máskorig. Bond már nem puszta ököl vagy fegyver, hanem emberi lény, vívódásokkal, érzelmekkel. A megkérdőjelezhetőség merőben újszerű vonás az addig tökéletesként tálalt férfinál.
Érdekes újítás volt a szerepben Daniel Craig. Míg Brosnan a női szíveket facsargató angol úriember volt, Craig egy sokkal keményebb, edzettebb testű fickó, némi sármot sugározva a mosolyával. A Craig által megformált James Bond-filmekben, bár a hős keményebb elődjénél, a másik nem érzelmi befolyásának szerepe egyre nő. A kemény külső érző immár valóban lelket takar. A Casino Royale-ban a nő, már a potenciális társ szerepében tetszeleg, olyannyira, hogy A Quantum csendjében nem a szent cél teljesít a 007-es ügynök, hanem szerelmét bosszulja meg.
A Bond-karakterek jellemfejlődésében a férfiasság sztereotipikus megjelenítése – ötven év ide vagy oda – változatlan, hiszen a jól öltözött, kimért, magabiztos férfi jelenti a maszkulinitást, ámde egyre inkább árnyalódik jelleme, gyenge pontjaira fény derül, és ez a 21. századba érkezve már nem hiányosság, hanem érdem. A név tehát ugyanaz, de a jellem szerencsére mindig fejlődik, hiszen követnie a kell a tempót, amit a világ diktál. Aki egy teljes körű összehasonlítást szeretne végezni, az most meg is teheti, ugyanis James Bond ötvenéves tevékenységét összefoglalva a Fox és az MGM egy különleges kollekciót adott ki BOND50 néven. De mint tudjuk, Bond mindig készen áll az új akciókra, idén a legújabbat, az Égszakadás (Skyfall) címűt novemberben láthatjuk majd, ebben is, és a hírek szerint még legalább három epizódban, Daniel Craiggel a főszerepben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!