Pajtás Fémépítő, Pannónia Expressz, lendkerekes nyúl – vannak olyan dolgok, amik egykor minden gyermekszoba alapfelszerelései voltak. Manapság, amikor minden sarkon van egy játékbolt, és a kirakatokból az utcára ömlik a tucatáru, már nehéz elképzelni, mekkora szó volt régen az, hogy valakinek Jáva építőkészletet hozott a Jézuska. Felnőtteknek nosztalgia, gyerekeknek érdekesség – játékkiállításon jártunk.

 

Mintha megelevenedett volna a múlt, úgy éreztük magunkat, amikor ellátogattunk a Közlekedési Múzeum legújabb kiállítására. Nem volt olyan vitrin, ahol ne fedeztünk volna fel egy régi ismerőst, egy dédelgetett kedvencet, vagy egy nagyon vágyott, de soha meg nem kapott játékot. A több mint 300 tárgyból álló tárlat nem kevesebbre vállalkozott, mint a hazai játékgyártás történetének 1945 és 1989 közötti időszakának bemutatására, ráadásul a kiállításon több egykor népszerű ritkaság működés közben tekinthető meg. Beindíthatjuk a kisvasutat, forog a Java elemekből épített malom, a terepasztalokon terpeszkednek a fröccsöntött állatok, mellettük gipszvárakat ostromolnak műanyag katonák. Mackó Muki, Roli Zoli, óraműves baba, sugárpisztoly – felsorolni is nehéz a kedvenceket.

A kiállítás nem csak a múltidézésben segít, de abban, is, hogy jobban megismerjük az elmúlt 50 év játékgyártásának történetét. A szocialista Magyarországon a játékok is (mint minden más) három fő szektorban készültek: állami vállalatoknál, ipari termelőszövetkezetekben, és maszek kisiparosok műhelyeiben. A korszakban még a játékgyártás is komoly, ideológiával átitatott tevékenység volt, ami folyamatosan nagy tettekre sarkallta a kutatókat – örömmel olvastuk például egy 1955. évi tervjelentésben, hogy „a társasjátékok és képeskönyvek PVC-fóliával meleg nyomásra minden külső közvetítő anyag segítsége nélkül bevonhatóak”. Úgy tűnik, ez a felfedezés akkoriban nagy szó és nagy büszkeség volt. A tárlaton legendás tervezők és legendás játékaik történetén keresztül bepillanthatunk a szocialista korszak gazdaságirányítási rendszerébe és az ipari termelés sajátosságaiba is, így például sokat megtudhatunk arról, a hetvenes-nyolcvanas években a kisiparosok a Nyugatról behozott, és aztán hatalmas precizitással lemásolt kisautókat reprodukálva igyekezték megnövelni bevételeiket. Így kerülhetett majd’ minden háztartásba ál-matchbox, amelyre elég volt egyszer rálépni, és máris mehettek a kukába. A falakon régi tervrajzokat is találunk, amelyek a népszerű lemezjátékok készülését mutatják be. Egy Holdrakéta például több mint 60 elemből állt, köztük olyan egzotikus nevű alkatrészek szerepeltek, mint például a torziós rugó, a regulátor, a létrahorog és az (első és hátsó) zárósapka. Mindezekből a furcsa kis alkatrészekből pedig a gondos munkának köszönhetően létrejött az űrkutatás lázában égő gyermekek egyik kedvenc játéka, amit 1965-től gyártottak, s Farkas Bertalan űrutazása után kereszteltek át „Interkozmoszra”. Hasonló kedvenc volt ekkoriban a rakétapisztoly is, igazi kuriózumnak számított a tűzkővel felszerelt, lövéskor szikrázó fegyver. A polietilénkorszak hajnalán még kissé kezdetleges formavilágú, de annál bájosabb termékek születtek, sokan emlékeznek még rá, milyen kellemetlen volt velük a forró kályha mellett játszani… Ezek közül a mára már szinte értelmezhetetlen funkciójú játékok közül sok igazi álomajándékként szerepelt egykor a gyerekek kívánságlistáján, a kiállításon néhány mai fiatal azonban értetlenkedve figyelte őket. Némileg megizzasztott egy nagymamát, mire sikerült elmagyaráznia unokájának, hogy hogyan működött a Kosárlabda játék, de az „olyan, mint a flipper, csak kicsiben” meghatározás láthatóan sokat segített a kisfiúnak a megértésben. Az egykor komótosan cammogó, méltóságteljes Mackó Muki viszont szemmel láthatóan még most is mindenkinek tetszik.

A kiállításon olyan ritkaságokkal is találkozhatunk, mint például a látássérülteknek készített bűvös kocka, az Ikarus 630-ast mintázó „Elektrobusz” egyetlen fellelhető prototípusa, vagy éppen az 1:1-es méretarányú Kandó-villanymozdony tanulmányterve.

Kötelező kiállítás ez az évnek ebben a játékoktól amúgy is zsúfolt időszakában, ami az idősebbeknek igazi szép emlékek felidézését kínálja, míg a fiataloknak segíthet abban, hogy megértsék, miért őrzi az apja még mindig dédelgetve a lemezárugyári kutyás perselyt, ami minden 20 forintosért hatalmas lelkesedéssel nyújtja a nyelvét.

A kiállítás 2013. június 19-ig látható.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!