Mikor ritka és félelmetes betegségekben szenvedő embereket mutatnak a tévében, ráadásul nem dokumentumfilmben, könynyen úgy érezhetjük magunkat, mintha egy századfordulós cirkuszban ülnénk. A torzszülötteket, csodabogarakat mutogató vándorelőadások, az „állat- és emberkertek” ekkoriban az egész világot, még Budapestet is bejárták. A testi másság kiállítása bármennyire is megalázónak tűnik, fontos szerepet játszott a fogyatékkal élők megismerésében és másságuk nagyobb elfogadásában.
Erre törekszik a TLC új sorozata is, melynek minden részében két ember találkozik, akik ugyanabban a ritka, csupán minden egymilliomodik embert érintő betegségben szenvednek.
Ránézni is elborzasztó egy ichtiózisos betegre, akinek évente több kiló bőre hámlik le, gyakran elfertőződnek vagy véreznek az egész testén képződő vastag pikkelyek, egy óráig súrolja magát hypóval minden egyes reggel, és annyira húzódik az arcán a bőr, hogy le sem tudja hunyni a szemét és kifordulnak a szemgolyói.
Ha a műsor nem tartana egy óráig, aligha történne más a szörnyülködésen kívül. Csakhogy ennyi idő alatt már kezdjük megismerni az embert, és már nem a rémisztő tüneteit, hanem a személyiségét, az elképesztő hősiességét látjuk.
A legszörnyűbb ezekben a betegségekben a magány, ezért mindkét szereplő számára katartikus átélni, hogy nincs egyedül a világon, és végre valaki tökéletesen megérti, minden magyarázat nélkül. Kölcsönösen segítik egymást tanácsokkal, és a szerkesztők különleges meglepetést is tartogatnak számukra, ami jelentősen javíthatja az életminőségüket.
Legalább ilyen fontos, hogy a szeretteik is találkoznak, ők is megoszthatják egymással a terheiket.
Mi pedig villámgyorsan átértékeljük a saját problémáinkat, és az őszintén megható pillanatokban magától kinyílik a szívünk, hogy csordultig teljen együttérzéssel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!