Renée ötvennégy éves, átlagos külsejű asszony, házmesterként dolgozik egy elegáns magánpalotában. Paloma tizenkét és fél éves lány, gazdag, de elfoglalt szülei elhanyagolják.
Első látásra nincs bennük semmi hasonló, nincs mit mondaniuk egymásnak. Ám ha így lenne, nem állna össze kettejük monológjából kerek, egész történet. Márpedig ez esetben a közös magány, az elszigeteltség és kívülállóság szorongató, de egyben felszabadító érzete az, ami ennek a két, meglehetősen különböző alaknak a sorsát hasonlóvá teszi. Mindketten rejtőzködnek a világ elől. Renée a takarításba menekül, gondosan kikerüli a lakókat, miközben mindenről saját, kissé lenéző, elnéző véleményt fogalmaz meg, filozófiai eszmefuttatásai túlmutatnak az elegáns, de zárt téren. Paloma öngyilkos akar lenni. Tizenharmadik születésnapján fel akarja gyújtani a lakást és véget akar vetni életének, ám tiszta, gyermeki látásmódjának tükrében eközben egy még el sem kezdett élet végtelen lehetőségei villannak fel. Kettejük elszigetelt életébe különleges idegen lép, egy japán férfi, aki mindkettőjüket eltéríti arról a zárt pályáról, ahol eddig mozogtak. A változáshoz azonban több kell néhány jó szónál.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
