Minden író valahol saját magát írja bele az alakjaiba – erre az alapgondolatra építette Seres Tamás rendező azt a rendhagyó irodalmi divatbemutatót, amellyel Szabó Magdát és regényei karaktereit idézte meg a Múzeumok Éjszakáján a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Hajnali 1 óra, elképzelhetetlen tömeg – valahol érthetetlen, mit keres ennyi ember éjfél után egy zsúfolt előadóteremben. Várnak, de mire? Ha csak arra, hogy divattervezők Szabó Magda-ihlette kreálmányai suhanjanak el előttük a félhomályban, az ilyen késői időpontban még inkább érthetetlen.
Ha arra, hogy a szűk órára modellé avanzsált színésznők egy-egy ruhalibbenés, gesztus és arckifejezés erejéig életre keltsék Kislenkét vagy Horn Micit, úgy már eggyel jobban érthető ez a zsizsegés. Aztán kezdődik: kivonul a Matula. Hirtelen az Abigél internátusi folyosóján találjuk magunkat, jönnek a lányok, fekete magas szárú cipők, patentharisnya, vasszürke egyenkötények. Dísz, ékszer semmi, a nyakukban pertlin kulcscsomó, vállukon zsinóron lógó, tulipános hímzéses, gombbal záródó tarisznya.
Nem úgy mozognak, mint az internátusi lányok, nem olyan esetlenek és esetlegesek.
Megmutatják magukat, fordulnak profin, mintha valódi kifutón lennének, majd levonulnak a színről.
Kivéve Kislenkét. Tompos Kátya marad. Közben, nehogy eltévedjünk az irodalmi kavalkádban, Máté Gábor felolvas, felidéz, szövegileg is megidézi Lenkét. Ahogy visszatért Bécsből, és a szülei csak nézték a pályaudvaron, a körme vörösre lakkozva, a szája kifestve, a haja, mint a divatos filmszínésznők frizurája. Régimódi történet, de nagyon is illik Máté hangjához. Tompos Kátya pedig olyan szűziesen fehér. Tüntetően fehér. Csupa csipke, csupa finom kézimunka. Vállán hattyúprémes belépő, arasznyi dereka fölött, alig domborodó mellén, hogy valamivel teltebbnek lássék, rengeteg fodor.
Annyira légies, hogy már-már valószerűtlen.
Ebbe a valószerűtlenségbe lép át Encsy Eszter (Fátyol Kamilla) az Őzből. Nem is a ruha a lényeg, inkább az arca: „nekem nincs arcom, nincsenek vonásaim, minden összemosódik rajtam, amíg ki nem festem magam; csak maszkjaim vannak, nincs is fejem” – hadarja Máté Gábor.
Az írónő színre lép
Aztán Szabó Magdák vonulnak, igazán el sem lehet dönteni, hogy a fiatal, a középkorú, majd az idős írónő érkezik-e vagy valamelyik karaktere. Balsai Móni büszke magyar, Szendrey Júliának is nézhetnénk.
Tenki Réka tekintetében ott a Katalin utca, teljes hosszúságában, lakóival együtt. Takács Kati már asszony, decens, tartással teli. Úgy vonul, olyan könnyedséggel, mint valaki, aki levedlett hét felesleges bőréből hatot. Tényleg nem a ruhákat nézzük. Egyik-másik mintha ismerős volna korabeli fotókról. Azt a párducmintás kabátot például biztosan mindenki ismeri. Jön Trokán Nóra, kicsit tétova, de lehet, hogy csak álmodozó.
Udvaros Dorottya a Szabó Magda-ív csúcsa:
„Én, Szabó Magda, Elek lánya, János unokája, olyan tárgyilagosan szerencsétlen, olyan vigasztalanul kétségbeesett, s olyan egyedül vagyok, hogy nem logikus az, hogy élek…” Ő az, akit ismerünk, akit magunk elé képzelünk, amikor Szabó Magdára gondolunk.
Már nem fiatal, de a tekintetében mindig ott az a kamaszos cinkosság. „Hetvennek lenni ugyanolyan, mint hatvankilencnek, csak azért jobb, mert azóta mindenki udvarol, és azt mondja, biológiai csoda vagyok.
Azt hiszem, öregíteni fogom magam, mint Honthy Hanna tette.” Ahogy mozog, egyre alakul át. Már nem olyan egyenes a tartása, már nem annyira méltóságteli. Lekerül a finom ruha, felkerül a fekete rongy. Metamorfózis.
Udvaros Dorottya már nem Szabó Magda, hanem Emerenc Az ajtóból. „Lepel alatt jár, mintha nagyon vallásos katolikus vagy sábeszülő zsidónő volna, akinek hite tiltja, hogy fedetlen fejjel az Úr közelébe merészkedjék.” Vagy nincs is olyan távol egymástól a két alak? Aztán megint Tompos Kátya lebeg át a képzeletbeli kifutón – most ő is Szabó Magda, és egy picit újra Lenke. Jablonczay, az írónő édesanyja. Elszürkülve, beszürkülve, mint aki már nem is él.
Mint aki tudomásul vette, lemaradt a regényekből ismert gyönyörű szerelemről, nem lehet belőle zongoraművésznő, nem lehet író sem, nem lehet belőle semmi. Innentől csak a lányának van története. Azért egyszer még felöltözik szépen, akár egy manöken: leopárdmintás fehér-fekete kabátba.
Vissza a regénybe
Ahogy az íven haladunk lefelé, újra a regényalakok sorakoznak egymás után. Fátyol Kamilla hoz egy pici tavaszt, életet, nyalánkot, szemérmetlent. Zöld ruha van rajta, „az erkölcstelen zöld ruha”, amelynek le lehet venni a boleróját, hogy kilátsszék az ember meztelen válla. Blanka, a Katalin utcából (Tenki Réka) nyári kék-fehérben, éppcsak hogy ki nem ficcen a melle, Pólika a Disznótorból (Balsai Móni) elegáns szürkében, hatalmas övvel. „Nincs ezen a ruhán semmi dísz, csak az a nagy öv. Kár is befogni a klinikára, ki fog fényesedni az alja. De Paula jobban érti ezeket a dolgokat. Nyilván így a helyes, így kell munkába menni, nem a legrosszabb ruhában.”
Takács Kati Horn Miciként áll az ajtóban az Abigélből. „48 éves, harmincasnak látszik, karcsú, ápolt, bűbájos teremtés, maga az eleven élet, a szikrázó intelligencia, s a női vonzás. Az a típus, akibe férfi-nő beleszeret.”
És az a kalap! Nem vehetné fel mindenki. Stüszi vadászos lenne. Nevetséges. De Takács Kati tudja viselni, akárcsak Mici. Bájt ad a karakterének. Utoljára Annuska lép a kifutóra a Freskóból. Trokán Nóra légiesen szép, de a vállán ott a Szabó Magda-élet minden terhe és nyűge. Talpig feketében, nyilván az anyja temetésére érkezett. Ahogy ő kisétál, majd a fináléra mindenki egyszerre visszatér egy nagy, közös vonulásra, tényleg nem tudni, melyikőjük regényalak, és ki idézi meg pusztán az írónő különféle arcait. „Ami velem és köröttem valaha megesett, és amit én annak a nyersanyagából alkottam – írja Szabó Magda a Mézescsók Cerberusnak című elbeszéléskötetében – aligha különíthető el. Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor ki voltam…”
Csend van. Talán a hajnali 2 óra, talán a „divatbemutató” hatása teszi. A tömeg nem nagyon mozdul, pedig meleg van. Nézné tovább az egymásból egymásba formálódó alakokat, történeteket. Seres Tamás azt ígéri, lesz még ilyen: ősszel, Szabó Magda születésnapja környékén megismétlik a regényes pret-a-porter-t.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!