Stephen King a vécében zokoghat, ha megnézi a regénysorozatából készült filmet, ami nem csak fárasztóan bugyuta, ennél még egy bollywoodi sufniban is szebben összebuherálták volna, mint ahogy a dán Nikolaj Arcelnek 66 millió dollárból sikerült.
De van az a pénz, amiért Matthew McConaughey és Idris Elba is szerepet vállalt a horrorfantasyben, hogy szexi Mágusként és dögös macsó Harcosként csapjanak össze, akár egy swingerklubos jelmezbálban a Stayin’ Alive-ra.
Hollywood régóta éhezik egy újabb A Gyűrűk Urára vagy Harry Potterre, és King regényeiben meg is lenne a potenciál egy ütős franchise-ra a jó és a rossz örök érvényű küzdelméről. Még torony is van benne, ami a jók világát védelmezi, és a fáma szerint egyetlen gyermek elméje képes ledönteni, de sokáig az sem derül ki, hogy nem ez lenne a cél.
A főhős egy zavart kisgyerek, akiben erős a „ragyogás” (spirituális energia), ezért látomásai vannak más világokról, és végül az ő dolga lesz eldönteni az álmaiban látott szereplők végső csatáját. Csakhogy a filmben teljesen esetleges, hogy épp átmegy a dimenziókapun, épp találkozik mindenkivel, akivel kell, és véletlenül letudja a feladatot, de ettől még nem lesz kevésbé zavart és fura.
A gyerekszínész bűnhamisan grimaszol, akárcsak a jobb filmeket látott sztárok, akik a légüres térben – igazi karakterek és értékelhető cselekmény nélkül – tehetetlenül lebegnek. Mintha ők is csak „Bőrök” lennének, az emberi arcot maszkként viselő túlvilági lények.
Akad néhány közepes harcjelenet, több rusnya számítógépes démon, pár kínosan rossz poén, amin a közönség erőtlenül felnevethet, de ettől még a popcorn is szárazon szánkázik le a torkunkon a másfél óra tömény inkvizíció alatt. Visszatérő motívum, hogy aki méltatlanul viselkedik, „elfelejti apja arcát”. King csak örülhet, ha erről a kolosszális bukásról nem ő jut majd a csalódott és lezsibbasztott nézők eszébe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!