Végre egy tökélyre csiszolt magyar krimi

Végre egy tökélyre csiszolt magyar krimi, amit máris a gyűjteménybe tehetünk a skandináv kedvencek mellé. Pompásan fordulatos, az utolsó percig kiszámíthatatlan Pacskovszky József és Zsolt forgatókönyve, amit részben lakonikusságának, puritánságának köszönhet: semmi sincs túlbeszélve, a néző is részese a detektívjátéknak, ahogy több régi és egy új bűnügy szálai összefutnak, természetesen egy nő kezében. Petra (Hőrich Nóra Lili) egy gyilkosság fő gyanúsítottja, egyben Kamenár (László Zsolt) lányának gyerekkori barátnője, így a nyomozó többszörösen bajba sodorja magát azzal, hogy rejtegeti a nála menedéket kereső, veszélyesen érzéki fiatal nőt. Csakhogy saját kollégáiban sem bízhat, noha ő sem biztos a nő ártatlanságában.

Kamenár igazi nyomozó-archetípus, a magánélete romhalmaz, csak a munkájának él és az önpusztításba menekül saját démonjai elől. Csupán vékony határvonal választja el a pszichopatáktól és gyilkosoktól, akiket üldöz, amitől az akciójelenetekben igazi vérszomjat, valós kockázatot érzünk. Ráadásul a puszta számítógépes trükköknél erősebb hatást érnek el a művészi beállításokkal, mint a bizarr szépségű graffitifal előtt robbanó autó. A selymes fekete és fátyolos szürkéskék tónusoktól csak még sejtelmesebb és nyomasztóbb a hangulat, és a zene is finoman, sosem túlnyomakodón fokozza a feszültséget.

László Zsolt a film dobogó szíve, zord és tüskés, de még hadviselt arccal is lepipálja Harrison Fordot csibészes mosolyban.

A jó krimihez kell a jó erős gonosz is, csak ebben lehet némi hiányérzetünk, ez a figura nem nő fel ördögi motivációhoz. De talán majd egy másik történetben, mert legalább egy trilógiát megérne Kamenár, ha már ilyen bravúrosan belőtték a karaktert és a szereplőket.

Várrom és múmiákkal teli kripta is akad még bőven az országban, ahol hasonlóan borzongató, már-már okkult rituálékat idéző finálét lehet rendezni a telihold fényében.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!