Egyre gyorsabb a nyelvi tempó, jelzésszerűvé válhat a kommunikáció. Balázs Géza professzor, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője szerint jó szövegeket kell olvasni, hangosan előadni, és nem szabad megfeledkezni a versek tanulásáról. Az egyetemi tanárral a magyar nyelv napja kapcsán beszélgettünk.
– Számomra öröm, hogy a magyar nyelv napját teljes egyetértéssel fogadta el az Országgyűlés. A magyar kultúrában kiemelt helye van a nyelvnek, mondhatni: kultúránk nyelvközpontú. Ezért fontos a kiemelt figyelem, bár számomra minden kulturális szféra, különösen a művészetek ápolása, népszerűsítése is legalább annyira fontos. Megfigyelhető, hogy az 1967 óta megrendezett magyar nyelv hete rendezvénysorozat, 2008-ban a Magyar Nyelv Múzeuma létrehozása, általában az anyanyelvi versenyek, vetélkedők iránt nagy a társadalmi érdeklődés. A nyelv mindenkit izgat, mindenkinek van véleménye róla, többnyire féltjük, mert a miénk, elfogultak vagyunk vele szemben, szeretnénk többet tudni róla – egyszerre van érzelmi és értelmi viszonyunk hozzá. Nekünk, nyelvészeknek fontos feladatunk a nyelvi törvényszerűségek közérthető megismertetése, s erre kiváló alkalom a magyar nyelv napja.
– Miben egyedi a magyar nyelv?
– Egy távoli szempontból minden nyelv egyforma, egyforma felépítésű, de ha közelebb megyünk, ha megismerjük, akkor az egyezések mellett egyre több különlegességet is találunk bennük. A magyar nyelv leginkább attól egyedi, hogy háromezer éve önállóan, nyelvrokonaitól elszigetelve fejlődik. Nagyon sok jellemzője ebből fakad. Például az, hogy nem akar a megértés határain túlmenően tagolódni, szétesni – viszont alapszinten, hangzásában, nyelvi ízeiben virágoznak a nyelvjárások, elevenek a különféle egyéb nyelvváltozatok.
– Hogy látja, a magyar nyelv kihalásától tartóknak lehet-e igazuk?
– Ami születik – elmúlik, ilyen absztrakciós szinten persze lehet. De a közeli jövőben nem. A magyar nyelv eleven, élő, hagyományainak őrzésére és megújulásra képes nyelv. Hadd tegyem hozzá rögtön: azért, mert eleink, kódexmásolóink, papjaink, prédikátoraink, íróink, költőink, színészeink, sőt általában a művészeink sokat tettek érte. Kazinczy Ferencet külön is említsük meg. A magyar nyelv nemcsak önmagától ilyen jó… szoktam mondani.
– Tönkreteszi-e az internet a magyar nyelvet?
– Az internet egy technológia. Minden technológia valamilyen szinten hatott a nyelvre. Az informatikai eszközök, köztük a világháló is hat. Sőt egy kicsit többről is szó van. Az internet valójában a tudásmegosztás új terepe. Már az írásbeliség, a könyvkultúra is az volt, de ahhoz írni-olvasni kellett tudni. Az informatika világában ez nem feltétlenül szükséges, sőt létrejött egy egyszerűbb, beszédközeli írásbeliség is. Amelyet nem tanítanak az iskolában, mégis húsz év során kialakult, elterjedt, mindenki ismeri 50 év alatt… Az írásbeli kultúra több ezer, a könyvkultúra 500 év alatt terjedt el. Az informatikai térben való nyelvhasználat húsz éve alakul. S már egy különleges nyelvi létmódot hozott létre. Nos, ebből adódik minden jó és rossz érzés. Jó érzés az, hogy valamit születni látunk, valamit alakíthatunk, benne vagyunk egy folyamatban. Rossz érzés az, hogy látjuk elhalványulni egy régebbi, erősen hagyományközpontú kultúra jellemzőit. Én szeretem ezt az új világot, de nem engedem, hogy minden (sokszor felesleges és csak rövid időre szóló divatos) újdonság eluralkodjon rajtam, tudatosan teremtek időt és helyet a jól kipróbált, hagyományos kulturális tevékenységekre. Beszélgetek, kirándulok, olvasok, zenét hallgatok – s bár naponta nézem a netet, de nem érzem magam rosszul, ha nincs „elérhetőségem”.
– Igaz, hogy az új generáció nem beszél olyan szépen, mint elődeink?
– Hogy mi a „szép”, azt nehéz megmondani. A nyelvben nyilván az a szép, amit megszoktunk, megértünk, jól hangzik… E tekintetben nyilván nagy változások vannak. Olyan szó, mint „sztrádamatrica” aligha élt volna meg a 19. századi magyar nyelvben. Ma csőstül alakulnak ilyen mássalhangzótorlódásos szavak. Nyilván nem általánosan és mindenkire kiterjedően, de gyorsul a nyelvi tempó is.
– Az oktatók ezen tudnak változtatni? Akarnak egyáltalán?
– Tanítok retorikát, több egyetemen is, egyébként többnyire hallgatói szervezetek, szakkollégiumok kérnek meg rá. Ők tudják, hogy van mit tenniük a szebb, kulturált, érthetőbb közéleti megnyilatkozásért. Az órák első harmada szinte kivétel nélkül azzal telik el, hogy „lassítani” kell a beszédüket. Soha, senki nem mondta meg nekik, hogy ha lassabban beszélnek, akkor érthetőbb, választékosabb, sikeresebb. Ha sikerül lelassítani a beszédüket, rögtön kiviláglik, vannak gondolataik. Csak eddig elhadarták őket. De az is igaz, a szép beszédet tanulni kell. Jó szövegeket kell olvasni és hangosan előadni. Mindenkinek kellene verset mondani. Fejből is. A memoriterek segítik a beszédkészséget, sőt a sok memoriter a gondolkodást is, a konfliktuskezelést is. Sokan fölismerték ezt. Negyvenéves a Kazinczy-mozgalom, évente sok ezer iskolás és egyetemista vesz részt kiejtési, nyelvhasználati, retorikai versenyeken – sokan csak tanáraik unszolására, és később jönnek rá, hogy mennyire sokat segít a felkészülés és a szereplés az életükben. Ezt egyébként az iskolának (minden iskolának) kellene megoldania… csak hát kevés az idő, sok a munka, az adminisztráció, nagy az osztálylétszám, kevés a türelem – hol van arra lehetőség, hogy minden tanuló szóban nyilvánosan megnyilatkozhasson. Így lassan elnémul a társadalom, és jelzésszerűvé válik a kommunikáció.
Megnyílt a hét végén a Magyar Nyelv és Kultúra Intézete az Eperjesi Egyetemen. Ezzel az Eperjesi Egyetem lett az egyetlen olyan felsőoktatási intézmény Szlovákiában, ahol az országban élő minden számottevő kisebbség kultúrájának kutatásával és nyelvének oktatásával foglalkoznak. Az intézetek nem részei egyetlen karnak sem, hanem a közvetlenül a rektornak vannak alárendelve.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
