Kevés embert köt annyi szál a Vidám Parkhoz, mint a városvédő Ráday Mihályt. Ő a falovas körhinta újjáépítésének szervezője, a millenniumi lizsé, a vurstli, majd az Angol Park idején készült játékok, építmények műemlékké nyilvánításának kezdeményezője. Őt hívtuk a ma bezáró Vidám Parkba egy utolsó sétára.
Ráday őszinte vallomással indít: neki bizony szemernyi emléke sincs gyermekkorából a Vidám Parkról. Soha nem szerette a pörgő-forgó, ingó-lengő szerkezeteket, ezektől felfordul a gyomra. Ezért az unokájával sem járt a parkba. Amiért ő jött és jön, az egészen más…
„Engem igazán a felnőttkori »kalandjaim « kötnek ide. Például, amikor a Kis Vidám Park helyén szállodát akartak építeni, mert anélkül úgymond nem lehet felújítani a Széchenyi fürdőt, keresztbe feküdtem. És hotel nélkül is lehetett…”
Kevés embernek adatik meg, hogy életében márványtáblára véssék a nevét. Ő az egyik. A ringlispíl falán ez áll: A körhinta épült 1906-ban. A rekonstrukciót 1996–97-ben Ráday Mihály fővárosi képviselő védnökségével készítette a Budapesti Vidámpark Rt.
„A ’80-as évek közepén Sir John Birch brit nagykövet volt a hazai diplomáciai testület vadásztársasági elnöke, s mielőtt lejárt a megbízatása, azt mondta: imponál neki, amit a városért teszek, szívesen áldozna 5-600 fontot, hogy helyreállítsanak belőle Pesten valami régi értéket. Nem siettem el a dolgot – elvégre egy angollal nem kapkod az ember –, kértem pár nap gondolkodási időt. Azután felhívtam, és megkérdeztem, nincs-e kedve kilovagolni egyik reggel. Lovagolni? Bármikor! – vágta rá. Ott volt a megbeszélt időben és helyen: a Vidám Parknál. A körhintára mutattam: akkor lovagoljunk!... Elnevette magát, felültünk, és ő csak annyit kérdezett: Na, mennyi? Egymillió forintot kértem. Anynyit adományozott. Szereztünk hozzá más pénzeket is, és az akkori igazgatónővel, Tari Juliannával létrehoztuk a Körhinta Alapítványt, azután elkezdődött a munka.”
Ráday Mihály mindig azt gondolta: a Vidám Park nemcsak játszóhely, ízlésformáló is. Ami jó minőségű, azt kell megőrizni, a megmentésük országos ügy. Ilyen volt a régi, faszerkezetű hullámvasút, a körhinta, a feszített betonhéjú dodzsemépület és – mert éppen odaérünk, mutatja is – az egykor ott fenn, a homlokzatán villogó szemű sárkányfejjel invitáló sárkányvasút, a mai Jancsi és juliskás barlangvasút. Ilyen a hajdanán szemközt álló céllövölde is, amiben nem a hurkapálcákra szerelt bóvli volt a nyeremény, hanem a találat öröme. Ha sikerült eltrafálni, leesett a céltábla, mozgásba lendült egy fémfigura, hanyatt dőlt egy lemez-vadállat, munkához látott két favágó… Pár hónapba telt, s a Műemlékvédelmi Hatóság megadta ezeknek a védettséget. Nem is bonthatják el egyiket sem! Itt maradnak. Ha az eredeti elvarázsolt kastély le nem égett volna, az is közéjük tartozna. Az óriáskerék, a forgó hordó ugyan nem védett, de a városvédő szerint azoknak is helye lenne egy olyan élményparkban, amely nívós játékokkal is várja a közönséget.
Elballagunk egy sor – Ráday szerint „műanyag” – pörgő-forgó, bármikor lebontható és másutt felépíthető játék mellett, közben előbukkan egy személyes emlék: „Itt ünnepeltük a 65. születésnapunkat Szilágyi Tibor színművész barátommal. Akkoriban már ki lehetett bérelni a parkot esti bulikra, és a Vidám Park, amelyik szeretett minket, meg a családjaink, a barátaink ezzel leptek minket. A bulihoz tartozott, hogy jó néhány játékra, amiket én speciel nem szívlelek, mindannyian felülhettek…” Ráday Mihály nem kesereg a Vidám Park bezárásán, átalakulásán. „Nézzen csak jobbra, arra az épületre, amin tíz éve még ott volt neoncsőfelirat, hogy »Büfé«! Lizsé volt itt már akkor is, amikor még nyoma nem volt a Vidám Parknak. Akkor nyílt meg ebben az épületben az 1885-ös Országos Kiállítás, majd a millenniumi rendezvények egyik nagy vendéglátó- és mulatóhelye. Egy évtizede került elő, amikor lehámozták az épület farostlemez burkolatát, és láthatóvá váltak a boltíves ablakok. Megvan benne ma is a megroggyant színpad, a karfás falépcső, a páholyok, a szeparék, a díszes oszlopok, a konyhai és hűtőszobai berendezés, még vaskampók is, amikre az étterem hentesei akasztották a féldisznókat… Europa Nostra-díjat is kaphatna, akárcsak a körhinta vagy az elefántház, ha ezt is megőrzi és helyreállítja étteremként majd az állatkert. És ugye maradnak a fák, a sétautak is.”
Mint mondja, évekig foglalkozott azzal, hogy mentse, ami menthető, és szerinte rendjén van, hogy itt zoo lesz, méghozzá többfunkciós. Az egész napos állatkerti programhoz jól jönnek a patinás, hangulatos, minőségi játékok is. „Persze egy több pénzt fialó, talán a mait is magába olvasztó, modern vidámpark is jár egy világvárosnak. De az miért ne lehetne mondjuk a Népligetben? Háromszor annyi ott a hely és kevés a szórakozási lehetőség. Vagy lehetne Rákosrendezőn, ahová rövidesen elér a kisföldalatti. Elég nagy ez a város ahhoz, hogy a funkcióit széthúzzák – ami még az idegenforgalomnak is jót tesz” – hangsúlyozza a városvédő operatőr.
Már a park túlvégén járunk, amikor Ráday váratlanul azt mondja: az egyetlen játék, amit soha nem hagyott ki: a favázas hullámvasút. Most is felülne rá. Velem együtt. De, bár sokan búcsúznak most a Vidám Parktól, bánatunkra ott nagy a csend. A hullámvasút „felújítás miatt zárva”. Akkor találkozzunk jövőre, ugyanitt! Akármi lesz is a kapura írva.
Nincs visszaút: Népszerű volt szeptemberben a Vidám Park: talán a búcsúzás okán duplájára ugrott a szokásos – egy szezonban 250-300 ezres – látogatószám. Ám hiába tette szóvá a Fővárosi Közgyűlés e heti – a Vidám Park ingó- és ingatlanvagyonának átadásáról döntő – ülése előtt Horváth Csaba MSZP-frakcióvezető, hogy amíg nincs koncepció a park jövőjéről, addig nem szabadna azt bezárni, a döntés végérvényes. A park mozdítható – azaz nem felépítményes és nem műemléki – játékait, például a dodzsemeket, gokartokat, a hullámhajót, a kanyargót, a kis óriáskereket az árverési pályázat második körében 75 millió forintért már el is adták egy nyugat-európai játékkereskedőnek. E játékok külföldre kerülnek. A többi az állatkert tulajdona. Új vidámpark pedig Budapesten csak magántőkéből létesülhet. Érdeklődésünkre a Főpolgármesteri Hivatal közölte: ők anyagilag nem tudnak hozzájárulni és jelenleg nincs is potenciális befektető, aki ebben komoly üzleti fantáziát látna. Ahhoz többmilliárdos befektetés, 10 hektár körüli szabad terület, nagyon jó megközelíthetőség, s a mainál nagyobb vásárlóerő kellene.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!