Más alapokon - Remek alkotások készülnek, akár filmalapos támogatás nélkül is

Az Ernelláék Farkaséknál az egyik első olyan alkotás, amely a zéró állami támogatás ellenére óriási sikert ért el – nem csak itthon, nemzetközi porondon is. Közép-Európa egyetlen A listás filmfesztiváljának fődíját nyerte el Karlovy Varyban tavaly nyáron, valamint Hajdu Szabolcs rendező, forgatókönyvíró, színész megkapta a legjobb színésznek járó díjat is. A nagyjából kétmillió forintból forgatott film a szülők gyerekekkel, a testvérek egymással való viszonyairól, és a „menjünk vagy maradjunk” kérdéskörről szól.

A film alapját a Hajdu Szabolcs–Török-Illyés Orsolya alkotó- és házaspár által készített színdarab adta. A spórolás és az egyszerűség miatt lett a helyszín Hajduék lakása, azonban a színdarabtól eltérően a két gyerek karaktert saját csemetéik alakították. De a vetítés sem volt mindennapi: néhány mozin kívül saját otthonukban és önként jelentkezők lakásain lehetett megnézni – összesen 7 ezren látták.

„Sokáig kerestünk megfelelő helyszínt, de nem találtunk jobbat, pénz meg nem volt rá, így forgattunk a lakásunkban. Annyira bensőséges és intim lett, amilyen nem tudna lenni, ha máshogy, máshol készült volna” – mondta lapunknak tavaly Török-Illyés Orsolya. A sok baráti segítség nélkülözhetetlen volt: a Metropolitan Egyetem tizenhárom operatőr szakos hallgatója, Hajdu tanítványai kezelték a kamerákat, a közelben lakó barátok pedig főztek a stábra.

Az alkotók, amíg nem szükséges, nem szeretnének a hosszú, többéves pályáztatási rendszerben részt venni, ezért nem adták be terveiket a filmalaphoz. Így viszont „csomó félelem, depresszió, szakmai és anyagi kétely, állandó bizonytalanság is része lett az életünknek, nincs garancia semmire” – magyarázta Orsolya. A szabadságért cserébe előfordult, hogy Szabolcs kőművesként, Orsolya pedig illatszerbolti eladóként dolgozott az Ernelláék előtt.


Rátalált a vakfolt

A HÉV-en ugrott be neki, hogy a szemmel kapcsolatban akar akciófilmet készíteni, és amikor rátalált a vakfolt kifejezésre, tudta, ez lesz a címe – így indult neki 21 évesen, a filmezést sosem tanuló Slemmer Ádám a Vakfolt című filmnek. Már csak egy objektív és egy saját digitális fényképezőgép kellett. Barátjával, Varsányi Szabolccsal fél év alatt megírták a forgatókönyvet – az Eredet című film stílusa és pörgős vágás lebegett célként a szemük előtt.

2014 júniusától négy hónapig forgattak, a pénz és az ismeretség hiánya miatt – egy szerep kivételével – ismerősök játszanak a filmben, a stábtagok is a haveri körből kerültek ki. „Gyerekkoromban szívesen játszottam apám videokamerájával, a Színművészetire viszont harmadjára sem vettek fel, ezért jelentkeztem a Metropolitan Egyetem turizmus–vendéglátás szakára, a filmezést pedig autodidakta módon tanulgattam” – mondja a most 23 éves Ádám.

Eszükbe sem jutott a filmalaphoz pályázni, „sufnituninggal” oldották meg a felvételt. „Mindenki ingyen dolgozott, jó tanulófolyamat volt” – emlékszik a rendező, aki a forgatásokon operatőr, gyártásvezető és lóti-futi is volt. „Azt gondoltuk, a Vakfoltnál is az lesz a maximum, hogy egy művészmoziban egyszer levetítik, ahogy a korábbi kisfilmemet. Erre egyik nap bejelölt Osvárt Andrea a Facebookon, azt hittem, valami tévedés” – meséli Ádám. „Miután 2014 őszén láttam Ádám Hévrablás című rövidfilmjét, gratuláltam neki. Megmutatta a Vakfolt első vágatát, ami dramaturgiailag teljesen rendben volt, de a jelenetek fele rossz minőségben volt felvéve, ezért egy befektető segítségével pótforgatásokat tartottunk. Majd egyéves utómunka következett” – meséli Osvárt Andrea, a Vakfolt producere. A film összesen 26 millió forintból készült, amiből négymillió adótámogatás volt, a neten is gyűjtöttek adományokat.

„1700-an látták, a fővároson kívül több vidéki moziban is vetítették, de csak alig két hétig volt műsoron, sajnos nem volt elegendő pénzünk a szükséges marketingre, így a hollywoodi filmekkel nem tudta felvenni a versenyt, a mozik pedig csak akkor tartják műsoron, ha sokan nézik” – magyarázza Osvárt. Hozzáteszi: ezek a fiatalok eszközök hiányában, akadályokat nem ismerve olyan izgalmas filmet hoztak létre, ami működik.


Maximális stratégia

„Láttam, hogyan működik a filmes rendszer Franciaországban, ott a szerzői filmekre sokféle csatornán keresztül ad támogatást az állam. A filmalapon belül több alzsűrihez lehet pályázni, az egyes régióknak is van önálló kerete és különféle adó-visszatérítési modellek is biztosítják a sokszínűséget. Mindez összehangoltan működik a forgalmazással, moziüzemeltetéssel és a szaksajtó támogatásával. A források és a tehetség nálunk is megvan, a stratégiai gondolkodás hiányzik, remélem, már nem sokáig” – mondja Moll Zoltán író-rendező, aki öt évig élt Franciaország több városában, itthon tévéműsorokat, kint dokumentumfilmeket rendezett, dolgozott napi sorozatok vezető írójaként, és asszisztens volt Tarr Béla A londoni férfi című alkotásánál.

A Víziváros című 50 perces filmje a harmincas generáció útkereséséről szól: menni, maradni, visszajönni, elvágyódni, tele életszerű, komoly, vicces, filozofikus párbeszédekkel. És ismert színészekkel: Kurta Niké, Dömötör András, Vajda Milán.

A Víziváros három budapesti vetítésén pozitívan reagált a közönség, az utolsón telt ház volt. A magyar mozikban ősztől egy külföldön forgatott rövidfilmmel kiegészítve lesz látható. Moll saját és baráti pénzből, öt nap alatt forgatta a Vízivárost, ha minden résztvevő kapott volna minimális fizetséget, akkor nagyjából 10 millióba került volna, így viszont jóval kevesebből kijött.

„A Víziváros romantikus hely volt az emlékeimben, de Párizsból hazatérve lepusztultnak, gazdátlannak tűnt. Ez az érzés volt a forgatókönyv egyik kiindulópontja. Önállóan hoztam létre a filmet, ugyanis a nézőkkel közvetlenül akartam kapcsolatba kerülni. Ez a tapasztalat lehet az alapja legközelebb egy producerrel közös munkának és később a filmalappal is.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!