A japán és a magyar közönség után Nyugat-Európa meghódítását tűzte ki célul Harcsa Veronika – mindezt Berlinből. A jazzénekesnő a lassú építkezésben és a kitartó munkában hisz, a tehetségkutatók világát egyenesen veszélyesnek tartja. Jelenleg a Brüsszeli Királyi Konzervatórium mesterképzésén vesz részt, de frissen megjelent Lifelover című albumát idehaza is megturnéztatja.

 
HARCSA VERONIKA mezzoszoprán jazzénekesnő. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén diplomázott; korábban informatikusnak tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen; jelenleg 3. szemeszterét végzi a Brüsszeli Királyi Konzervatórium mesterképzésén. 2005-ben alapított zenekarának első lemeze Speak Low címmel Japánban jelent meg először 2007-ben és a vokális jazz listák élére került. You don’t know it’s you című 2. lemeze 2009-ben az év jazzalbuma lett a Fonogram díjátadón. 2011-es első magyar nyelvű, Lámpafény c. albumán 20. századi magyar költők (József Attila, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes stb.) verseit zenésítette meg. Bin-Jip nevű zenekarának első lemeze 2010-ben jelent meg Enter címmel. A Centrál Színház Shakespeare A velencei kalmár Puskás Tamás rendezte előadásainak zeneszerzője, zenekarával élő kísérője. Gyémánt Bálinttal alkotott duójának első lemeze Japánban és egész Európában is hozzáférhető lesz; korábbi csehországi koncertfelvételüket digitálisan adta ki egy cseh kiadó. (Kállai Márton felvétele)

– Megérte kimenni Brüsszelbe?

– Mindenképpen! Úgy érzem, életem legjobb döntése volt, hogy ismét a tanulást választottam, és felvételiztem a belga konzervatóriumba. Bár nagyon sokat adott itthon a zeneművészeti egyetem, a jazztanszak, de a levegőváltozás mindenkinek jót tesz. Ha maradok, nem hiszem, hogy olyan tudást sajátíthattam volna el a mesterképzés alatt, amit az itthoni alapképzés négy évében ne kaptam volna már meg a tanáraimtól. Újdonságokra, új környezetre vágytam. A Brüsszeli Királyi Konzervatórium pedig kiváló intézmény. Nagyon sokat tanulok technikailag, állandóan olyan impulzusok érnek, amelyek előrevisznek szakmailag, ugyanakkor a légkör is ideális. A tanárok messzemenően tolerálják a kétlakiságom, hogy rengeteget vagyok távol – Magyarországon – az egyetem mellett, sőt bátorítanak is, örülnek, hogy a tanulmányaim mellett aktív előadó is vagyok.

– Mennyire volt megrázó egy a mienktől eltérő kulturális-társadalmi-politikai környezetbe kerülni?

– Nem volt sokkszerű, hiszen már sokat utaztam Európa-szerte, Brüsszelben is jártam korábban. A belgák ráadásul nagyon be- és elfogadóak, kedvesek. Persze, lehet, egy észak-afrikai bevándorló nem így látja… én mindenesetre a saját bőrömön ezt tapasztaltam. Itt végre gyakorolhatom a francianyelv-tudásom is. S lehet, hogy Brüsszel nem olyan nagy város, mint Berlin vagy Párizs, de igenis pezsgő kulturális élettel rendelkezik, közel sem unalmas diplomataváros.

– Az ott alakuló szakmai kapcsolatait tudta már kamatoztatni?

– Persze, a Gyémánt Bálinttal alkotott duónknak fellépése is volt már Brüsszelben. Márkos Albert csellistával pedig márciusban zenét vettünk fel egy belga kísérleti, poetikus dokumentumfilmhez, amit az andalúz vidék megváltozásáról forgattak. A zenénk által mi testesítettük meg a poetikus részt… Decemberben mutatják be odakint a filmet, jó lenne majd, ha itthon is láthatnák.

– Brüsszel, Budapest, oda-vissza, plusz a fellépések helyszínei – állandóan úton…

– Nagyon sokat ingázom, ez a szemeszter különösen sűrű lett, két teljes életet élek párhuzamosan: nappali tagozatos hallgatóként és előadóként. Ráadásul ezek mellett egyre erősödik egy harmadik is: nyáron aláírtunk egy szerződést egy berlini zenekiadóval. A duó lemezét, a Lifelovert adják majd ki márciusban Európában. Brüsszel és Budapest mellett most már Berlinbe is sokat utazom, ismerkedni az ottani jazzszíntérrel. Ha fárasztó is, ez az intenzív életvitel tart egyben, nem lehet elkényelmesedni… Mindemellett úgy érzem, nagyon nyitottá tesz, hogy repkedhetek nyelvek és kultúrák között.

– Ha megszerzi a mesterfokozatot, merre veszi az irányt? Lehet itthonról nemzetközi karriert építeni?

– Irány Berlin! Miután nyáron lediplomázom, Brüsszelből Berlinbe költözöm. De ameddig tartható, szeretném folytatni a kétlaki életem, hiszen itthon van a családom, a barátaim, és a pályám is itt építettem föl…

– A hazai népszerűsége fokozható még?

– Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen sokan megismertek jazzénekesként, annak ellenére, hogy bizonyos médiafelkéréseknek nem tettem eleget. Nem vállaltam például zsűrizést tévés tehetségkutató műsorban. Nem fér össze azzal, amit fontosnak tartok. A lassú építkezésben és a kitartó munkában hiszek, a bombasztikus hirtelen jött sikerben nem, sőt veszélyesnek tartom.

– Hová vezet ez az építkezés, mi a cél?

– Most Berlin az, ami felvillanyoz. Az a lehetőség, hogy egész Nyugat-Európában folyamatosan koncertezni tudjunk. Nagyon hálás vagyok, hogy itthon a legjobb hangversenytermekben mutathatjuk be az új albumot, de kicsi az ország, hamar körbeérünk… Nagyon élvezem, amit csinálok, sokat kapok vissza az énekléstől. Azt remélem, ez lehet életcél, hogy sokáig élhetek ennyire aktívan és kreatívan, úgy a zenében, mint később más téren is.

– A karrierje máris túlmutat Európán. Japánbeli népszerűsége nem mindennapi.

– A leghihetetlenebb történet. Eddig minden lemezem megjelent ott, kétszer is turnéztunk náluk. Égből pottyant ajándékként tekintek rá. Átrepültem a világ másik felére, ahol szembesültem vele: ismernek engem, utánam szaladnak autogramot kérni, bármelyik lemezboltba betérek, kapható a CD-m. Ugyanakkor nagyon messze van ahhoz, hogy ezt a népszerűséget könnyűszerrel fenntartsuk, így inkább Európában igyekszem építkezni.

– Jelenleg három zenekarban érdekelt. Hogy különítené el egymástól a Harcsa Veronika Quartet (HVQ), a Bin-Jip trió és a Gyémánt Bálinttal közös duó zenéjét?

– A kvartett alapvetően jazz, a Bin-Jip kísérleti elektronika, a duóval pedig improvizatív dominanciájú dalokat írunk, amelyek mind a jazz, mind a popdalok felől megközelíthetőek. Utóbbin remélem, már érződik Brüsszel hatása, hogy zeneileg egyre pontosabban ki tudom fejezni magam, hogy van értelme az énekórák mellett felvett dalszerzői, hangszereléstechnikákat bemutató kurzusoknak.

– Volt zenekarával is föllép idén: december végén újra színpadra áll az Erik Sumo Banddel. Egyszeri alkalomról van szó, mi az apropója?

– Tövisházi Ambrus zenekarvezető ötlete volt egy utolsó nagy koncertre összehívni a zenekart. Talán amiatt is, mert mikor 2010 októberében kiszálltam, lezáratlan maradt a történet, velem nem volt búcsúkoncert. Most pótoljuk. Izgalmas lesz újra Kiss Erzsi mellett énekelni, akinek színpadi jelenléte, intenzitása meghatározó volt számomra.

– Máskor is szívesen vállalt vendégszereplést, a közeljövőben hol, milyen formációkban tűnik föl?

– Nagyon izgalmas fellépések várnak rám, meg is vagyok illetődve a felkérésektől. Márciusban a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lépek föl, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Erik Truffaz-val fogok énekelni. Zeneszerző tanárommal, Kris Defoorttal pedig közös lemezt tervezünk. De most próbálok a Karaván Famíliával is, akiknek szerepelek majd a lemezén.

– A HVQ legutóbbi albumán, a Lámpafényen magyar költők versei hangzottak el. Lesz folytatása vagy visszatér az angol nyelvhez?

– Egy másik kvartett tagjaként már túl is vagyunk a felvételeken. Pándi Balázs dobossal, Márkos Albert csellistával és Benkő Róbert nagybőgőssel szeptemberben rögzítettünk egy Kassák-albumot, ami tavasszal jelenik meg. Már a Lámpafényen is szerepelt a költőtől az Üzenj című vers, azóta motoszkált bennem, hogy folytatnom kell a vele való kapcsolatot. Mind a személyisége, mind az életútja nagyon komplex, ambivalens, egyben inspiráló. Ami pedig a nyelvválasztást illeti: nekem nagyon fontos a magyar nyelven való megszólalás, éneklés, ugyanakkor nem lehet mindent magyarul megvalósítani, mások a dallamívek, más zenei ötletek passzolnak hozzá, mint az angol nyelvhez.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!