Huszonöt novella kapott helyet Tóth Krisztina új, Pillanatragasztó című kötetében. A történetek száma nem esetleges, a szerzőnek ugyanis éppen negyed évszázaddal ezelőtt jelent meg az első (verses) kötete, bár a könyvben szereplő írások csak az elmúlt nyolc év termései.
Az sem a véletlen játéka, hogy az első novella szereplője egy rendszerváltás idején huszonöt éves nő, az utolsóé pedig egy napjainkban huszonöt éves fiú. És bár lassan, nem is kronologikusan utazunk másfél évtizedet, sok minden mégsem változik. A novellák pillanatfelvételek Magyarországról, a sokszor elveszett, válságban vagy döntési helyzetben lévő karakterek nagyon ismerősek számunkra, lehetnének az utca túloldalán siető ember, a szomszéd, egy ismerősünk vagy akár mi magunk.
Nagyon is hétköznapi történetek váltakoznak az egészen groteszkbe hajlóakkal. A fejét elveszítő nő története vagy egy másiké, akit végül a föld nyelt el éppen annyira beszippantanak, mint a fájóan valóságosnak tűnő novellák.
Magányos, elveszett, helyüket kereső karakterek Tóth Krisztina hősei, akiknek története sokkal többet mond el a társadalomról, mint bármely közvélemény-kutatás. Nem szívmelengető történetek ezek, legtöbbjük kifejezetten fájdalmas, de mégis annyira magával ragadó, hogy képtelenség kivonni magunkat a hatásuk alól. Néha már-már úgy féltjük a szereplőket, mintha a saját sorsunkért aggódnánk, mert a növekvő feszültség miatt tudjuk: valami sorsfordító esemény közeledik.
Tóth Krisztina pedig akár 5-10 oldalon is képes olyan drámát kanyarítani, amitől napokig tántorgunk.
(Tóth Krisztina: Pillanatragasztó, Magvető, 2014. 221 oldal)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
