Még jó lehetek valamire – riport a vízimentőkről

A VMSZ negyven balatoni strandon lát el szolgálatot, ők képezik a legtöbb vízi mentőt is. Egy kilencnapos tanfolyam után kell vizsgát tennie annak, aki a tóparton életmentéssel kíván foglalatoskodni. A vízi mentők a konkrét mentési gyakorlaton túl elsősegélynyújtást, kommunikációt, vízbiztonságot, az adott vízterületre vonatkozó ismereteket, rádiózást is tanulnak – tudtuk meg Juhász Ádámtól, a VMSZ szolgálatvezetőjétől, aki azt is hozzáfűzi: legtöbb hallgatójuknak inkább az elmélet okoz gondot, de néhány próbálkozás után, aki akarja, az leteszi a vizsgát. Éppen ma indul a képzés: az első lépés egy fizikai szintfelmérés, ezt akarom most kipróbálni. A két feladat nem tűnik nehéznek: a kikötőben kell úszni négyszáz métert, időre, különböző úszásnemekben, azután húsz métert a víz alatt egy derekunkra kötött bójával – hogy megtaláljanak, ha nem jövünk fel.

Az első feladathoz a vízimentő-aspiránsok uszonyokat kapnak. Nekem sajnos ebből nem jutott, de azért lelkesen úszom a hosszokat. Kiderül, hogy a feladat azért nem olyan egyszerű, mint a medencében, ugyanis könnyen elveszti az ember az irányt – az utólagos értékelések szerint majdnem annyit úsztunk keresztbe, mint hosszába, persze a képzés alatt a vízi mentők iránytartása majd javulni fog. Az eredményem messze elmarad a többiekétől, valamint a szintidőtől is, úgyhogy megcsappant bátorsággal állok neki a második feladatnak. A víz alatti úszás megint csak gyerekjáték lenne egy medencében, ahol az ember látja, hol tart: itt viszont van olyan is, aki menet közben hirtelen elfordul, és beúszik a mólóhoz kikötött hajók alá. Ezt a feladatot sikerrel abszolválom.

– Jó volt ez. Mennyit úsztál? – kérdezi a képzés vezetője, miközben csöpögve kászálódom elő a vízből.

– Kilenc ötvenöt, az messze van a nyolc perctől.

– Amíg uszony nélkül volt a vizsga, addig tizenkét perc volt a szintidő – vigasztal a képző. – Ha nem jön be az újságírás, vízi mentőnek még jó leszel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!