Nyolcadik éve nézhetjük a Megasztárt. Míg az első három széria tarolt, a negyedik-ötödik vérszegénynek bizonyult. Utóbbi már inkább szólt Friderikusz Sándor beszólásairól, mint legendák születéséről. Úgy tűnt, a tehetségkutatás ezen formája végleg kipukkadt, most azonban megint bebizonyosodott, csak egy ember kell, aki miatt végignézzük az összes részt.
Idén – bár a tízezernyi lelkes amatőr rohama nem lankadt – végre nem volt Máté Péter-féle nosztalgikus világfájdalom, se tipegők a kifutón, sem eltévedt háziasszonyok nejlon-cekkerrel, emiatt a műsor jobban hasonlított profi énekversenyre, mint mezei tehetségkutatóra. Az eddigi legjobb zsűri formálható, kellemes energiájú, egyöntetűen fiatal versenyzőket válogatott.
Bár látható módon Bereczkiék több munkát tettek a produkciók mögé, mint a zsűrizésbe, amely inkább volt megnyugtató jelenlét, mint műbírálat. Tilla a szokásos őrült és roppant szórakoztató formájában pörgött, míg Liptai Claudia visszafogottabban, olykor túlságosan is elérzékenyülve vezette a műsort. Az utolsó döntő végén Caramel produkciója pedig olyan lehengerlő élmény volt számomra, mint egy sci-fiben a fénysebesség megugrása az űrutasoknak. S itt válik világossá, mitől lehet felemás érzésünk az elmúlt nyolc év után. Megítélésem szerint ő a Megasztárok legnagyobb felfedezettje, mindnyájuk közül kiragyog, bár ha Rúzsa Magdi fellép, esetében is megindul a borzongás a gerincünk mentén.
Lapzártánk után derül ki, ki nyeri a hatodik Megasztárt. Büszke lennék a saját fülemre-szememre is, ha Gigi győzne, s csatlakozhatna a fentiekhez. Ahogy csoda történik minden egyes dalra fakadásakor, most befuthat az emlegetett szerencse is – őrá vártunk.
Megasztár 6., TV2
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
