Megdönteni Tímeát és a tabukat

Talán mivel az utóbbi két évtizedben ebben a műfajban kevés igazi siker született, eleve pesszimistán állunk a magyar közönségfilmekhez, és meglepődünk, ha felülmúlják a várakozásainkat. A sajtóvetítés után a három főszereplővel – Osvárt Andreával, Simon Kornéllal és Szabó Simonnal –, valamint a rendező Herczeg Attilával és a forgatókönyvíró Csurgó Csabával beszélgettünk.

A vígjáték egy roppant hitelesen bemutatott 15 éves érettségi találkozón indul, ahol feltűnik Hajnal Tímea (Osvárt Andrea) az osztály egykori legjobb csaja, jelenleg híres szupermodell. A gimnáziumban kiskutyaként követte őt a félénk Horváth Dani is (Simon Kornél), az „örök barát” szerepébe kényszerülve. Ámde Dani időközben veszedelmesen jó pasi lett, és a nosztalgia meg némi alkohol hatására a ruhatárban egymásba gabalyodnak Tímeával. Az osztály fekete báránya, Bögöcs (Szabó Simon) felveszi a jelenetet a mobiljával, majd megzsarolja Danit, hogy leleplezi a menyasszonya előtt, ha nem „döntheti meg” ő is Hajnal Tímeát. Ez a pofátlan fenyegetés indítja el a helyzetkomikumok sorát, melyeket a narrátor Bögöcs a maga keresetlen módján kommentál, mókás kontrasztot képezve a jóval kifinomultabb főszereplőkkel.

„Az első visszajelzések alapján a legtöbben azt mondták, többet kaptak, mint amire számítottak: jól szórakoztak, és rég láttak ennyire kellemes, kedves, szerethető filmet” – meséli büszkén Herczeg Attila rendező, akinek ez az első nagyjátékfilmje. Korábban zenei videókat és reklámfilmeket forgatott, és rendezőasszisztensként dolgozott többek közt Tímár Péter, Mészáros Márta és Gothár Péter oldalán. Mivel október 2-án még forgattak, páratlanul rövid idő alatt készült el a vígjáték, melynek bemutatóját a forgalmazó Valentin-napra időzítette, holott egyáltalán nem tipikus romantikus komédia. Mi több, leszámol a szerelem szinte valamennyi illúziójával, és még a happy end sem az, amit egy ilyen filmtől várnánk.

„Nem akartunk, hogy egy rózsaszín álom legyen a történet. A film vége – ami mégis csak happy end – a reményt azért nem veszi el. Azt üzeni, hogy mindig megvan a lehetőséged arra, hogy elkezdj valami olyat, ami igazából te vagy” – magyarázza a rendező. – Számomra a film arról szól, hogy emberek megpróbálnak kapcsolatokat, életeket úgy végig élni, hogy azt hazudják maguknak, hogy boldogok. Eközben valami teljesen másra vágynának, másfelé haladnának, és iszonyatos kompromisszumok születnek, nagy torzsalkodások árán, mert nem képesek egymást elengedni. Horváth Dani, a film főhőse ezt képes megtenni, ezért lehet őt nagyon szeretni.”

„A filmet rengeteg ellentét feszíti belülről. Az egyik jelenetben egy romantikus egymásra találást látunk, egy perccel később pedig a lehető legalpáribb beszélgetés fültanúi vagyunk. Az írás, és később a rendezés során is izgalmas kérdés volt, hogy vajon foge ez működni. De sejtettük, hogy ki fogja verni a biztosítékot” – folytatja a forgatókönyvíró Csurgó Csaba, akit a Para című vígjáték írójaként már ismerhetünk.

„Ennyit magyar vígjátékban még nem káromkodtak, és sem a testiséget, sem az emésztés különféle végtermékeit nem mutatták még be ilyen formán. Ez a film nagyon is újszerű, sok tekintetben tabukat döntöget, és ebből a szempontból egy kicsit körömrágós, hogy fogadja majd a közönség” – véli a Horváth Danit alakító Simon Kornél. Szerepét sodródó, passzív személyiségnek látjuk, míg a történések el nem érik nála a kritikus küszöböt, akkor viszont robban. „Ezeket a rezonőr, nem annyira cselekvő figurákat eljátszani nem könnyű, mert sokáig csak reagálni kell, nincs egy zászló, vagy egy olimpiai láng, amit viszel. Nyilván Bögöcs szerepe a ziccer, és Szabó Simonnál bájosabban ilyen tufát senki nem tud játszani. Mikor megtudtam, hogy ő lesz Bögöcs, azt mondtam, hogy nekem meg kell kapnom Dani szerepét, ezt nekem el kell játszanom vele.” Valóban kiváló választás volt Bögöcs szerepére Szabó Simon: ránézésre csuklóból hozza a susogós melegítős autószerelőt, aki falja „Pabló Koelhó” műveit, elsősorban azért, hogy elkészítse azok amatőr pornóváltozatait, például a „Veronika meg akar nyalni”-t. „Az könnyű volt, hogy úgy viselkedhettem a forgatáson, ahogy csak akartam, nem kellett türtőztetnem magam. De minimális volt az improvizáció, ahhoz nagyon ragaszkodtak, hogy azt elmondjam, ami a forgatókönyvben van, ezért volt nehéz” – meséli Szabó. „Majdnem minden társaságban akad egy Bögöcs, jól ismerjük ezt a típust. Ő az a figura, akin az első pertől fogva érzed, mekkora paraszt, ugyanakkor mégis abban reménykedsz, hogy egy szerethető dürhő. Végül csak megmutatja, hogy benne is van valami kis jóindulat, vagy legalábbis ez az új kattanása, hogy ő »a fény harcosa«, aki megmenti a világot” – fejti ki a színész, aki számos remek magyar filmben játszott a Moszkva tértől a Zuhanórepülésig, öt éve pedig a filmszemlén a legjobb elsőfilmnek választották Papírrepülők című drámáját.

Vele ellentétben alig láthattuk magyar produkcióban Osvárt Andreát, aki nem csak természetes szépségével vonzza a tekinteteket a filmben. „Érdemes volt tíz évet várnom egy magyar filmszerepre, mert ez a film sikerre ítéltetett” – véli a színésznő, aki számára nem lehetett szokatlan, hogy minden férfi őt akarja megkapni. „Nem nagyképűségből mondom, de sokáig nekem is ez volt a legfőbb problémám az életben. Sokszor azzal kellett megküzdenem, hogy mindenki csak trófeának néz, és csak ágyba akar vinni, vagy én egy jó sztori vagyok, amit el lehet mesélni. Ez azért rosszul esik.” Nem csak ebben hasonlítanak Hajnal Tímeával: „Az embereknek van egy elképzelése rólam, és mikor meglátnak, elvárják, hogy mindig tökéletes sminkben legyek, és legyek kedves és megközelíthetetlen. Aztán mikor hazamegyek, és otthon vagyok egyedül, akkor néha nagyon nagy a különbség. És nem mindegy, hogy az ember kit visz be ebbe az intim szférába.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!