A Macbeth eddigi legpazarabb és legsárosabb feldolgozását készítette el Justin Kurzel, az alig ismert ausztrál rendező, aki ha életében több filmet nem csinál, akkor is emlegetni fogják. Súlyos alkotása megüli a mellkasunkat és a dobhártyánkat, mivel a skót felföld és lápvidék a maga széltől sustorgó, égzengéstől dübörgő hangjaival is főszerepet kapott a két szupersztár, Michael Fassbender és Marion Cotillard mellett.
A tengernyi fröcsögő vér és a lassított csatajelenetekben megcsonkított testek látványa Trónok harca-párhuzamra csábít, de akad egy másik jelentős „HBO-hatás” is, az operatőr Adam Arkapaw, aki a Törvény nevében sorozatot is fényképezte. A rendező testvérével, Jed Kurzel zeneszerzővel olyan összetett és ultramodern hang- és látványvilágot teremtettek, amely a nézők valamen?- nyi érzékére hat, még a hajunk is loboghat tőle. Az első percben beszippantanak, majd folyamatos borzongást váltanak ki a hallás után nehezebben követhető, veretes monológok alatt is.
Bár a shakespeare-i szöveghűséget szigorúan vették, a cselekményt itt-ott kiegészítette a három forgatókönyvíró. A végkimenetelen ez persze nem változtat, de árnyaltabb, húsosabb karaktereket kapunk, ha Fassbender tektonikus jelenléte és elméje falainak bravúrosan mazochista lebontása még nem lenne elég lenyűgöző. Már Cotillard tekintetében is el lehet veszni, mintha a jelenésekkel teli, mágikus északi tájakon bolyonganánk, és míg az angol anyanyelvűek panaszkodnak „fárasztó” autentikus beszédmódjukra, mi pazar szinkront is kapunk Nagy Ervintől és Balsai Mónikától. Ráadásul előbb nézhetjük meg, mint egész Amerika, ahol a bemutatót már bőven az Oscar- hajrára időzítették. Bizonyosan melegebb fogadtatásuk is lesz ott, mint Cannes-ban, ahol papír zsebkendővel az orruk előtt nézik a közönségfilmeket, legyenek bár a világirodalom legnagyobb remekeinek remake-jei.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!