Megkérdeztük Mán-Várhegyi Rékát, a Boldogtalanság az Auróra-telepen kötet JAK-kendő- és Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjas íróját, aki hazánkat képviseli az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján.
– Mit jelent elsőkönyvesnek lenni?
– Furcsa is, jó is. Igaz, hosszú ideje munkálkodtam azon, hogy íróvá váljak, vagyis igazán számíthattam volna rá, hogy ha elérem, amit akarok, akkor lesznek olyanok, akik olvassák a könyvemet, gondolkodnak, esetleg írnak róla. Aztán mégis meglepetésként ért. Sokaknak tetszik, és megesik, hogy egész mást gondolnak a szövegeimről, mint én. Ezt egyáltalán nem bánom, inkább lenyűgöz. Az is felkészületlenül ért, hogy az esteken, az interjúkban beszélnem kell az írásaimról, a terveimről, időnként a véleményemet is megkérdezik valamilyen közéleti kérdésben. Néha azon töprengek, mit jelent íróvá válni azonkívül, hogy az ember ír, és könyvei jelennek meg. Mit kell tennem az ügy érdekében? Kell-e tennem valamit? Tájékozottabbá, esetleg felelősségteljesebbé kellene válnom?
– A közeljövőben a gyerek olvasóknak kedvez, a felnőtt olvasók meddig várjanak?
– Valóban, a fesztiválra jön A szupermenők ifjúsági regényem, a könyvhétre pedig a Kókusz Franci, a fodrász titkosügynök mesekötet. Most, hogy ezeket befejeztem, visszatértem egy korábban félbehagyott regényhez, és nem is akarok mással foglalkozni, amíg ez elkészül.
– Az újdonságok közül mire a legkíváncsibb a fesztiválon?
– A díszvendég Jonathan Franzen Diszkomfortzóna című könyvét nagyon várom, de Katya Petrovszkaja Talán Eszterét is szívesen megvenném.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
