A Vasárnapi Hírek Anya&Apa rovatában: MEGKÉRDEZTÜK…Pátkai Rozina jazzénekesnőt, a 12 éves Kamilla és a 9 éves Panna édesanyját, aki átmenetileg Spanyolországban él a lányaival.
– Hogyan formálta a kapcsolatotokat a kiköltözés?
– Azért is éltem a kiköltözés lehetőségével, hogy még többet lehessünk együtt hármasban – lehántva magunkról minden olyan körülményt, amely otthon korlátozta a kapcsolatunkat. Miközben tesszük itt a dolgunkat, a lányok iskolába járnak, én pedig az új albumon dolgozom, flamenco zenét tanulok és időnként koncertezem (itt, otthon és külföldön is), nagyon sok időt töltünk együtt, és az, hogy egymásra vagyunk utalva, még különlegesebbé teszi ezt. Sok mindent megértettem a „működésükkel” kapcsolatban is. Bár korábban is jó kapcsolatban voltam velük, talán még biztosabb alapokat teremtettünk most, ami mindenre, a munkámra, a közérzetemre is nagyon jó hatással van, és persze nekik is sokat ad.
– Mi menthető majd át mindebből az itthoni létbe?
– A legfontosabb dolog, túl azon, hogy ezzel a megerősödött „szövetséggel” térünk haza, az az, hogy megbizonyosodtam arról: amilyen én vagyok, ahogy nevelem, kezelem a lányaimat, csak otthon furcsa, itt mindenki így áll a gyerekekhez. Ez Magyarországon talán lazaságnak tűnik. Itt a gyerekek részt vesznek a felnőtt életében is, sokkal inkább képesek alkalmazkodni, és ez a szülőkre is igaz. Ha elmész egy flamenco előadásra este 10-kor, akkor tele van a terem gyerekekkel. Emellett ez a stresszmentes életvitel megtanított arra, hogy nagyvonalúan kezeljem a dolgokat, például hagyjak időt a lenyugvásra mindkettőnknek, ha mondjuk összezörrenek a kiskamasz lányommal.
– Nem a szokásos sorrendben zajlottak az életeseményeid: előbb születtek a lányaid, mint ahogy énekesnőként befutottál. Nem okozott ez nehézséget?
– Sőt! Ez tette lehetővé, hogy sikeressé váljak. Ha ők nem lennének, nagy valószínűséggel nem tartanék most itt. Korábban sok mindenbe belevágtam, aminek a művészethez köze volt, színészkedtem, szobrászkodtam, és persze zenéltem, de semmit nem vettem igazán komolyan, éltem a világom. Az anyaság tett kitartóvá, céltudatossá, keretet adott az életemnek.
– Egy kutatás szerint azok a legboldogabb szülők, akiknek két lányuk van. Te is ezt a tételt bizonyítod?
– El tudom képzelni, hogy így van, bár azt is, hogy majd a kamaszkor keményebb lesz a lányokkal. Most még nagyon szépen eljátszanak egymással, meghatóan összehozta őket az utazás, és örülnék neki, ha a későbbiekben is jóban lennének, mindenben gondoskodóan segítenék majd egymást.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!