Megkérdeztük: Szabó T. Annát, költőt, írót, műfordítót, a 13 éves Gábor és a 9 éves Pál édesanyját.
– Gábor fiuk most debütált fordítóként. A nyelvtanulást ezek szerint kiemelten kezelték. Mi volt a módszerük?
– Magától adódott. Nyolc éve Berlinben éltünk három hónapig ösztöndíjjal, és ott a nagyobbik fiunk csak német rajzfilmeket látott; gyorsan megszokta és megszerette őket. Amikor hazajöttünk, az oviban is tanultak németet, és itthon is foghatóak voltak a német gyerekcsatornák, úgyhogy a gyerekek továbbra is csak németül nézhettek tévét. Sokszor felolvastam nekik angolul és németül, pici koruktól megszokták a fordítást, a saját gyerekkönyvfordításaimnak is ők az első lektorai, belenőttek a dologba. A rengeteg magyar és egy-két angol hangoskönyv is sokat segített, na meg a sok olvasás – a műfordításhoz magyarul kell a legjobban tudni. A rendszeres angoltanítás Gyuri (Dragomán György író, Szabó T. Anna férje – a szerk.) feladata volt, ő számítógépes játékokkal és egy-két tankönyvből tanít, alapelve, hogy meg kell tanulni a szavakat.
– Az írás, műfordítás, föllépések mellett hogyan szakítottak időt a gyereknevelésre?
– Mindig ott vagyunk a gyerekek közelében, minden szobaajtó nyitva van, bejárunk és belátunk egymás életébe. Ami a legszebb, a legnehezebb is: nem különül el a gyereknevelés és az írás tere, mindig tanúi a mi kínlódásainknak, és sokszor a fellépéseinken is ott kell lenniük, ha éppen nincs, aki vigyázzon rájuk. Az életünk egyszerre polgári és teljesen őrült (állandó stresszel, kapkodással, örökké foglalt hétvégékkel). Nagyon nehéz megtartani az íráshoz szükséges belső szabadságot, és a határidőket is betartani közben. Nyilván a gyerekeknek sem könnyű egy állandóan zakatoló műhelyben élni. „Mit csináljak, ha már egyszer ők a szüleim” mondta erre Gábris a múltkoriban.
– Ha versengenek, netán összekapnak a srácok, mi a stratégia, hogyan békíti meg őket?
– A konfliktusokat nem tudjuk helyettük megoldani, de látom, hogy a kisebbnek mindig nehezebb. Szerencsére szeretik egymást, teljesen összenőttek – úgyhogy általában egymás közt lemeccselik a dolgokat. A korkülönbség a gond, hogy a nagyos dolgoktól nem lehet megóvni és elszigetelni a kisebbet, már csak a közös szoba miatt sem, a nagyobbnak pedig tekintettel kell lenni a kicsi érzékenységeire.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
