Tavaszt varázsol a télbe sárga-zöld papírvirágjaival, Majális-kavalkádjával, zenés-verses játékosságával a Baltazár Színház Pitypang című táncelőadása, melynek inspirációjáról a rendező Réti-Harmath Olíviával beszélgettünk.
– Kortárs táncos-koreográfusként hogyan került a Baltazárhoz?
– Korábban hallottam a társulatról és a főiskola után én jelentkeztem Elek Dóra színházigazgatónál, aki először órasávot adott nekem. A tanítás mély víz volt, de szinte egyből megkaptam a bizalmat, hogy készítsek egy új táncelőadást. Jött a vers-tánc kombináció gondolata, a piknikkép, a pitypang, és szeptemberben nekiálltunk a munkafolyamatnak.
– Hogyan érte el, hogy a színészek a magukénak érezzék a koreográfiát?
– Senkit sem erőltettünk bele abba, amit nem tud, de amit tud, azt maximálisan elvártuk. Farkas Dorkával, aki koreográfusként régebb óta dolgozik velük, először improvizációs játékokat és képeket hoztunk, kortárs technikákat tanítottunk nekik, és rájuk bíztuk, mit hoznak ki ebből. Amit a nézők látnak, valójában az ő mozgásuk, amit mi kitisztáztunk, begyakoroltattunk, összehangoltunk a beszélt részekkel. Volt már táncos előadásuk, de ennyire belülről, saját magukból még nem dolgoztak, emiatt szerintem az eredmény is más lett. Az volt a célunk, hogy a színpadon is megjelenjen az a szabadság, amit az improvizációban átéltek.
– Magával ragadó a felszabadultságuk, a lelkesedésük. Az előadás humora is tőlük jön?
– Tele vannak öniróniával és zseniálisan abszurd ötletekkel! Nehezebb számukra az absztrakció, miközben elképesztő képi világuk van, folyton lehet ebből merítkezni. A művészettel kapcsolatban elvarázsoltak, hajlamosak a saját rutinjaikhoz nyúlni. Izgalmas ebből kibillenteni őket, és megmutatni nekik, hogy lehet másképp is, például, ha nem játszol, akkor is „játszol”.
Réti-Harmath Olívia
Bár szülei, Vándor Éva és Harmath Imre színművészek, Olíviát mindig is jobban érdekelte a tánc mint (ön)kifejezési forma. Az ELTE Társadalomtudományi Kara után a Budapest Kortárstánc Főiskolán diplomázott. Az Artus Stúdió „Arccal a Halnak” Új Generációs Programjában szerepelt Aki a spenótot szereti című első rendezése. Múlt héten volt bemutatója a Baltazár Színházzal, amely 1998-as alapítása óta az egyedüli értelmi sérült színészekből álló, hivatásos hazai színtársulat. A tehetséges művészeknek a társadalmi integráció és a megélhetés lehetőségét nyújtják, emellett színvonalas előadásaikkal segítik a fogyatékkal élők nagyobb elfogadását.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!