Afrodiziákumnak sem rossz Fatih Akin új filmje, kimondottan ölelős kedve támad tőle az embernek. A fallal szemben és A másik oldalon ünnepelt rendezője ezúttal vérbő vígjátékot alkotott, még ha a sztori kicsit közhelyes is – egy vendéglőt kell megmenteni a biztos csődtől –, viszont szexisek a szereplők és jól „soul” a zene.
Magyar szívünket persze legjobban Gryllus Dorka dobogtatja meg, mint a titokzatos tekintetű és költőien szép nevű Anna Mondstein fizikoterapeuta, de a főszereplő Adam Bousdoukos is lazán elmenne Eric Bana jobb európai kiadásának. Moritz Bleibtreu pedig hiába játssza a csekély értelmű besurranó tolvaj testvérét, Til Schweiger után ő a második legdögösebb német színész, az Elemi részecskék óta oda-vissza vagyok érte. Hajmeresztően különc szakács (Birol Ünel) és a művészlélek pincérlány (Anna Bederke) is remek kiegészítői a szimpatikus kis étteremmentő csapatnak, míg a negatív hősök, a jövendőbeli exbarátnő Nadine (Pheline Roggan) és az ingatlanspekuláns volt iskolatárs Neumann (Wotan Wilke Möhring) kellően ellengyógyszerészek ahhoz, hogy végül elnyerjék méltó büntetésüket. A film abban a multikulti, szabad szellemű, inspiráló és izgalmas környezetben játszódik, amely egyedülállóan jellemző a mai német nagyvárosokra. Az ismerős alakokat, bárokat, dizájnokat nézve kellemes érzéssel gondoltam vissza az ösztöndíjjal kint töltött egyetemi évemre. (A nagy nosztalgiázás közben a fordításszeminárium is eszembe jutott, ott bizony bukóhiba lett volna, ha valaki „külföldi levelezőnek” ferdíti a tudósítót…) Hamburg egykori munkásnegyede, Wilhelmsburg lepukkant gyárépületei is másodvirágzásukat élik a tereiket friss élettel betöltő, a zene, a tánc, a mámor és a szabad szerelem bűvöletében pezsgő fiatalságtól. Ez a közeg, mely a rendező hazai pályája is egyben, egyaránt befogadja az (élet)művészeket, bohémokat, álmodozókat, lecsúszottakat és kitaszítottakat, de pompásan érzi magát itt még egy vén tengeri medve, az étterem egyik kedves, régi bútordarabja is. A film legnagyobb bája ez a remekül eltalált miliő, melyben a kiváló színészek oly otthonosan és hitelesen mozognak. A rendező és a főszereplő által közösen jegyzett forgatókönyv már hepehupásabb, mintha jó pár korsó sör fölött ötletelték volna össze egy zsongító éjszakán. Jóval többet kihozhattak volna például abból, hogy egyikük török, másikuk görög bevándorló családból származik. A kulturális különbségek márpedig igazán mókás helyzeteket szülhetnek, ettől remek film például a Bazi nagy görög lagzi. Cselekményből és konfliktusból túl sokat is, poénokból pedig keveset kapunk. Az egyik „drámai csúcspont”, mikor a szakács vágyfokozó fakérget darál a desszertbe, amitől még az adóhivatal nyársat nyelt munkatársnője is nekiesik minden útjába kerülő férfinak. Aztán az ingatlanos Neumann készít róla a telefonjával ízléstelen szexképeket, amiért persze utólag drágán megfizet. Bár szívből derülni nemigen lehet ezeken a vicceken, mégis az összhatás pozitív, vagány, életigenlő, szexis. Olyannyira, hogy ez menti a német viszonylatban talán kiemelkedő, nekünk viszont már csak erős közepes humort.
(Soul Kitchen, forgalmazza a Budapest Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
